3D kettesben...

Tegnap (szerda) egy kis vásárlásra indultunk Győrbe. Párom téli csizmát szeretett volna venni. Úgy terveztük, hogy a Plázában megnézzük a csizmát és ha már ott vagyünk, akkor beülünk egy filmre. Átverekedtünk a csúcsforgalomba fürdő városon. Sikerült parkolót is találni. Megvettük a mozijegyeket majd elindultunk csizmalesbe. A Humanic-ban Rita rá is lelt "A" Csizmára. Nagy volt az öröm, ami sajnos csak rövid ideig tartott. Kiderült ugyanis, hogy a dobozban egy félrecimkézett darab rejtőzött papirba csomagolva. Mindkét csizma számilag (cimkeileg) 39-es volt, de méretileg az egyik 38-as volt... Ígyhát elmaradt a csizma vásárlás. Az idő is elment, úgyhogy elindultunk, hogy beüljünk a filmre, amire már megvettük a jegyeket. Az őrzök legendája-ra ültünk be.

Arról már írtam itt, hogy Balassagyarmaton ketten ültünk a moziteremben, de arra álmomban sem mertem volna gondolni, hogy Győrben is előfordulhat egy ilyen eset.

Igen, kettőnké volt a moziterem. A 3D-s film látványilag nagyon szépen meg volt csinálva, minden elismerésem. Amit kicsit furnának tartottam, hogy baglyok voltak a szereplők.

Node ez csak az én személyes véleményem. Éhesen hagytuk el a mozitermet, ezért hát úgy döntöttünk, hogy csomagoltatunk egy kis kaját. Milanói spagettire esett a választás, sooooook-soooook sajttal. Szerencsésen átvergődtünk a városon és vissza indultunk. Vissza érve még megvacsiztunk. Amit sajnáltam, hogy nem lett csizma... Sok sikert a budapesti csizma kereséshez!

Sajtos, olivás vacsi...

Ilyen finomságot falatoztunk ma este. Köszi érte :-)

Séta a tóparton... Lasagne... Ének...

A múlt héten valahogy nem volt ihletem az íráshoz, pedig lehet, hogy lett is volna miről írni. Mivel az idő visszafordíthatatlanul halad előre, ezen már úgysem tudok segíteni.

Írok hát a legutóbbi hétvégéről néhány sort. Pénteki indulásomat DS-ről sikerült úgy intéznem, hogy délben elindulhassak hazafelé. Balassagyarmaton megvártam párocskámat, aki Budapestről érkezett. Két pizza társaságában haza indultunk és Megasztáros véget csináltunk az estének . Másnap kellemes őszies idő volt. Reggel hozzáfogatam kerekeket cserélni Giorgio-n. Utóbbi késői haza érkezéseim során már-már 0 celsius fok körüli hőmérsékleteket mutatott kicsi kocsim hőmérője. Úgy gondoltam hát, eljött az ideje, hogy megkapja téli "csizmácskáit". A sikeres kerékcsere után (amit a csavarok kiengedhetetlensége miatt szervizben csináltattam) egy kis megbeszélt, előre egyeztetett csavargásra mentünk párommal :-)

A célállomás Bánk volt. Voltunk már itt egy évvel ezelőtt is, de látni akartuk a helyet így ősszel, levélhulláskor.

Szépen sütött a nap, kellemes időnk volt. Sétáltunk, fotóztunk, nagyokat röhögtünk. Egy szóval jól éreztük magunkat és egymást.

Késő délutánig ott maradtunk, majd indultunk haza. Mivel megéheztünk, Balassagyarmaton betértünk a Trattoria Dolce Vita olasz étterembe - (erről a helyről már írtam itt egy bejegyzést), ahol mennyei kemencében sült húsos lasagne-t ettünk.

Ezt a helyet csak ajánlani tudom mindenkinek. Gyors kiszolgálás, kellemes környezet, figyelmes és barátságos pincérek és finom ételek - ez mind elmondható a helyről. A finom vacsora után hazafelé vettük az irányt. Esti álomba ringató programként X-faktort néztünk.

Másnap reggel a vasárnapi misére igyekeztünk. Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Iskola énekkara szinesítette ifjusági dalokkal a szentmisét. Nagyon tetszett, ahogy a fiatalokból álló csapat furulyával, gitárokkal megfűszerezve frissítette a mise megszokott, monoton menetét.

(Az énekkar képeiért köszönet Zolcer György atyának)

Remélem máskor is eljönnek még és csengő dallamaikkal példát mutatnak, hogyan lehet még dícsérni az Istent! Mi is bekapcsolódtunk az énekbe, hiszen ismertük a dalokat :-).

Egy dal a világ körül...

Ezt fel kellett tennem ide. Berti küldte a jutyubos linket. Már néhányszor megnéztem. Annyira jól összehozták. Nagyon ötletes, ahogy a világ különböző pontjain rögzített dal hangsávokból egy közös dal jött létre... Csak hogy érthető legyek, íme a videó:

Ugye tetszett?

Pince "eksön" Ipolynyéken

Hétvégén párom elhívott egy kis rögtönzött osztálytalálkozóra, amit egyik exosztálytársuk pincéjében hoztak össze. Mivel nem ismertem a meghívottak közül csak néhányat - ha őszinte akarok lenni - tartottam az este rám gyakorolt hangulatától.

Gondoltam, hogy majd oldódok egy kis ráhatásra (ha már úgyis pince, bor van...), de Rita antibiotikummal mérgezte még magát, nekem meg még autóba kellett ülnöm, úgyhogy a belsőnk eláztatása elmaradt :-) Node majd legközelebb...

Szóval, a házigazda szivélyes vendégfogadását még pacsizkodás, bemutatkozás, pusziszkodás előzte meg, majd lesurrantunk a pince részbe, ahol az üres hordók már várták az új bor érkezését. Előmelegítésnek finom pálinkával kinált a házigazda, közben elmondta a pince és a fölötte álló épület rövid történetét. Helyet foglaltunk a már ott beszélgető, röhögcsélő emberkék között. Gulyással kínáltak mindjárt minket - amit én meg is kóstoltam kicsivel később.

A kandalló fölötti részen ügyesen kialakított sütőben sütöttek gesztenyét a pince előtti fa terméséből. Nagyon jól sikerült buli volt (legalábbis nekem úgy jött le). Kedvesek, jópofák voltak az összegyűlt emberek. Rengeteget röhögtünk. Jókedvben, vidámságban telt az este. Jól éreztem magam. Köszönöm a meghívást.

Megasztár kontra X-Faktor???

Tehetségkutatókkal van tele a média. Mindenhol a tehetségeket keresik. Volt ez már régen is. Igy kerültek elő olyan nagy nevek, mint Gálvölgyi János, Kovács Kati, Kern András, a Markos-Nádas duó...jaj, és még sorolhatnám...Napjainkban sincs ez másképp. A TV2 és az RTL KLUB is kínál ilyen "csemegét" szombat esténként. Én személy szerint a TV2-es Megasztárt

követem figyelemmel.

Valahogy úgy tűnt, hogy a színvonala, nyújtott látványa magasabb szinten van, mint az RTL KLUB X-Faktora. A múlt szombati adásban Friderikusz Sándornak (Megasztáros zsüritag) volt egy magvas gondolata. Sajnos pontosan idézni nem tudom, de az volt a lényege, hogy kikéri magának, hogy a tévécsatornák egy időben adják ezeket a tehetségkutató műsorokat és megfosszák a nézőket a tehetségek megismerésétől és előadásuktól. Ezzel a gondolattal én személy szerint teljes mértékben egyet értek. Tudom, hogy ennek úgysem lesz foganatja. Sajnálom is, és mindenki sajnálhatja. Ma Bertitől kaptam néhány "jutyubos" linket, ahol egy "ixszfaktoros" versenyzőt mutatott meg, akit Király L. Norbert-nek hívnak. Érdemes megnézni a fickót

...és van itt még egy tehetség. Ahogy meghallottam ezt az előadást a hideg futkosott a hátamon. Ajánlom mindenki figyelmébe!

Szombati csavargás (Rita tollából)

Egy újabb kiruccanós hétvége. Egy rohanós, dolgos, őszi hét után. Róbert és én (Rita) közösen úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a balassagyarmati filmszínházat.

Megnéztük az animációs filmek egyik remekét, amely nem is igazán a gyerekeknek szól, inkább a nagyra nőtt gyerekeknek készült - a Shrek a vége, fuss el véle c. mesét. Tanulságos történet Shrekkel és régi barátaival (Szamárral, Mézivel, Kandúrral, Sárkénnyal, Fionával és a gyerekekkel...). Félelmetes boszikkal és egy mitugrász, gonosz emberkével. A moziban még a film előtt meglepetés ért minket. Alig találtunk parkolóhelyet.

Majd mikor megvette Robi a jegyeket, közölték vele, hogy oda ülhetünk, ahol még helyet találunk, mert már 43-an benn vannak a teremben. Azért volt ez hatalmas meglepetés, mert általában ketten szoktunk lenni a filmeken, max 5-6 emberkével szoktuk megosztani a termet és a vásznat. De ennek is, annak is megvan a maga "feeling"-je. Szerintem ez a Shrek is jól sikerült. Aranyos, kedves, tanulságos, elgondolkodtató történet. A film után sétára indultunk az őszi városba.

Olyan utakon jártunk, melyeken eddig sosem. Fotóztunk,

fotózkodtunk, élveztük a hűvös levegőt, a sárga faleveleket, beszélgettünk és megkerestünk egy olasz éttermet és pizzériát, amit már kinéztünk magunknak, de még nem jutottunk el oda.

Megnéztük hát magunknak a helyet kívülről, majd visszasétáltunk Giorgio-hoz, bepattantunk és elrobogtunk az étteremig, leparkoltunk, bementünk, leültünk, étlapot kaptunk, tanulmányoztuk azt, választottunk, rendeltünk, beszélgettünk, ittunk, ettünk, fotóztunk, ízlelgettünk, röhögtünk, jóllaktunk, fizettünk, köszöntünk és elmentünk.

Vittünk az otthoniaknak (anyunak és az öcsémnek) egy pizzát. Nekem tetszett a hely. Olaszos, piros - kockás terítős, borozgatós, pizzázós, olasz zenét hallgatós, tésztás, hangulatos kis hely.

A kiszolgálás megfelelő, a személyzet kedves, figyelmes. Otthon aztán leültünk TV-t nézni öcsémmel (Lórival) és anyukámmal. Én blogoltam közben :-)