Tudom ez a bejegyzés nem egy nagy durranás, de ha már kaptam egy elismerő oklevelet a Kozel-től, gondoltam megosztom, illetve eldicsekedem vele:
Aki ismer, az tudja, hogy a Kozelnek igaza van :) :) :)
kedd, augusztus 26, 2014
vasárnap, augusztus 17, 2014
Jó világ van (volt) a Rombuszban
Tegnap este részesei voltunk a Rombusz Teraszon (Budapest) fellépő Jóvilágvan zenekar koncertjének. A banda 2007-ben alakult a szlovákiai Párkányban (Štúrovo).
Így vall magáról a zenekar egy weboldalon:
"... tagjai más-más műfajokkal kísérletezve, érzelmekkel, a dalszövegek képi kifejezésével törekednek művészi önállóságra. A 'jóvilágvan' elektronikus káosz, a mai értelemben vett rockzene, underground kultúra elemeivel, pszichedelikus pop, illetve népzene keveréke."
Úgy gondolom ez sokmindent elmond magáról a zenekarról. Nem túl rég ismerem a csapatot. Első megtapasztalásaim pozitívak.
A gombaszögi tábor hivatalos videója is a Jóvilágvan érdeme
Néha kicsit soknak tűnt a dalokban a "szóló" rész, de összességében egy jó kis vegyes hangszeres történet az övék, amit énekesük Bokor Réka énekhangja csak tökéletesebbé tesz.
A koncert a Rombuszban nagyon jó hangulatú volt. A hangosítással sem voltak gondok, viszont a fényekkel annál inkább. Igaz ez nem a zenekar dolga. A Terasz azért adhatna erre az apróságra. Két gyenge reflektor adta a fényt a színpadnak... szóval ez nem volt fer a színpadon fellépőkkkel szemben.
Észrevételem: Megsérteni nem a stílusom, osztani az észt meg nem a tisztem, de ha a zenekarnak javasolhatnám, akkor egy ponyvát készítsenek, készíttessenek, amit egy ilyen koncert alkalmával a zenekar mögé függeszthetnének... ugyanis több alkalommal elhangzott a kérdés a körülöttünk állóktól, hogy "ki játszik a színpadon?". Egy angolt törő külföldi hölgy tőlünk is megkérdezte, hogy ki játszik a színpadon. Telefonjába kérte a zenekar nevének beírását...
... koncert pillanatok hosszú záridőre "áthangszerelve" ...
Este fél 9 körül kezdték el a koncertet és 10-ig nyomták, hogy "ne háborítsanak csendet".
Jó kis koncert volt ez. Csak így tovább Jóvilágvan! :)
-----------------
kedd, augusztus 12, 2014
Katy Zee - a basszusgitáros
"Akit nem érnek kudarcok, az vagy nem csinál semmit, vagy nem szívvel-lélekkel csinálja."
Riport sorozatomat folytatva, most egy basszusgitáros hölgyet faggattam. Hogy ki ő? Honnan lehet ismerős Katy Zee, azaz Szöllössy Kata? Kiderül a kérdésekre adott válaszaiból.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Fel tudsz idézni gyermekkorodból néhány fontos élményt, amely a zenéhez köt?
Már nem is tudom. Mintha mindig is kapcsolatban lettem volna a zenével. Emlékszem arra a kis színes egy oktávos xilofonra, ami olyan 2-3 éves korom körül a kedvenc játékom volt. Aztán meg a hamis zongorára, amin nagyapám mindig olyan szépen játszott. Már első próbálkozásra is két kézzel álltam neki püfölni. Még akkor sem voltam iskoláskorú, de talán még óvodás sem. Viszont a családom szerint már akkor felismerhető volt, hogy mit akarok lejátszani. Aztán valamikor általános iskolában kölcsönkaptam egy akusztikus gitárt és egész nyáron azzal voltam elfoglalva, hogy amint megtanultam lefogni rajta egy harmóniát, egyből írtam is rá valami nagyon művészi blődséget és napokig azzal boldogítottam a szomszédokat. Később hasonló blődségekre zenekart is alapítottunk.
- Ritkaság, hogy egy lány basszusozik. Miért választottad ezt a hangszert?
Nem én választottam. Ő választott engem. Először gitározni tanultam akusztikus gitáron, majd elektromos szólógitáron. Mikor először kiköltöztem Angliába, ott rendszeresen jártam olyan pubokba, amelyeket többnyire helyi zenészek látogattak és sokszor rögtönzött színpadokon rögtönzött zenekarok álltak össze egy-egy dal, vagy improvizáció erejéig. Hangszer mindig volt bőven. Nekem meg egyre többször került a basszusgitár a kezembe és egy életre szóló szerelem alakult ki köztünk.
- Van kedvenc basszusgitárosod (külföldi, magyar)?
Pastorius, Wooten, Bailey, Miller, és még sokan. De a legfőbb inspirációm és csodálatom tárgya Paul McCartney. Ahogyan az ő fejében megfogalmazódnak a basszus témák, az túlmutat az eredeti funkción. Neki a basszusgitárja is énekel. Miközben mindez tökéletesen illeszkedik a dalba és egyéni karaktert ad akár egy teljesen egyszerű harmóniamenetnek is.
- Más hangszeren is játszol?
Időnként kacérkodom a zongorával, de a vonós hangszerek is nagyon vonzanak. Ha lenne két életem, vagy inkább tíz, ütős hangszereken is komolyabban megtanulnék. De a fő vonal úgy tűnik, hogy marad egyelőre a basszusgitár.
- Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?
Mikor hogy. Az attól is függ, hogy játszani kell-e vagy hallgatni. Nem mindig egyezik a kettő, de szerencsés esetben igen. Vannak korszakaim, amikor beleszeretek egyik-másik stílusba és igyekszem felkutatni a legjobb zenéket belőle. Ez a rocktól a klasszikus zenén át a népzenéig bármilyen stílussal elő tud fordulni nálam.
- Hogyan kerültél kapcsolatba az Omegával?
Az Omega előzenekaraként léptünk fel, ha jól emlékszem először a 2006-os turnéjukon. Sokat játszottunk velük és a jó kapcsolat később is megmaradt. Mihály Tamás 2011-ben megkért, hogy játsszak a szólólemezén (Last Minute) néhány dalban, ami aranylemez lett.
Amikor az Omega Rapszódia nagylemez megjelent, engem kértek fel, hogy a lemezbemutató turnén játszak.
- Az Omega basszusgitárosával, Mihály Tamással hogyan vannak szétosztva a feladatok?
2012-ben volt az Omega jubileumi éve, fennállásuk 50. évfordulója. Erre az alkalomra egy nagyszabású koncertsorozattal készültünk, ahol szimfonikus átiratokkal indult a koncert, a Rapszódia részben én játszottam, majd a záró nosztalgia blokkban pedig Mihály Tamás basszusozott a legnagyobb örökzöldekben.
- Dolgoztál már máskor is ilyen elismert zenészekkel? Játszol még más zenekarokban, formációkban?
Az utóbbi években megint Angliában élek. Illetve hol itt, hol ott. Játszom kint egy angol zenekarban: ’The Tax’. Ott is zajlik az élet. Angliában turnézunk, stúdiózunk, Amerikába is nemrég hívtak bennünket. De voltunk már Budapesten is tavaly.
Két nagyon jól sikerült koncertet adtunk itthon. Én vagyok az egyetlen magyar a zenekarban, a többiek angolok, illetve a dobosunk olasz. George, az énekesünk most a nyári Omega Oratórium koncertsorozatban vendégénekesként fellép a koncerteken. Pár dalban duettet énekel Kóborral Jánossal.
Sokszor előfordul egyébként, hogy hívnak máshová is stúdiózni, vagy fellépésekre. Dolgoztam már Dave Allennel, aki többek között a Depeche Mode-nak és a Cure-nak volt a producere. Andy Wright-tal aki Pavarottinak, Annie Lennox-nak, David Bowie-nak, a Simply Rednek, Jon Bon Jovinak, és sok más sztárnak a producere, hangmérnöke, vagy például John Gallennel (Queen, Uriah Heep, Motorhead), aki egyébként külsős producerként az Omega Rapszódia lemezen is közreműködött.
- Kihez tudod kötni legpozitívabb élményedet?
Egyértelműen az Omegához. És itt most nem csak arra gondolok, hogy Kelet-Közép-Európa legsikeresebbnek mondható együttesével dolgozom együtt. Hiszen ők még Portugáliában, meg Dél-Afrikában is voltak elsők anno a slágerlistán. Történt egyszer, - talán tavaly tavasszal, - hogy egy kirándulás alkalmával Walesben betértem egy teljesen elhagyatott világvégi kiskocsmába, ahol a madár se jár, meg a turisták sem és legnagyobb meglepetésemre ott is éppen Omega szólt a rádióból. Nagyszerű dolog, hogy a rocktörténelem nagyjaival van szerencsém együtt turnézni Európa szerte, akik nem mellesleg nagyon kedves, barátságos emberek, fantasztikus kollégák és rengeteget lehet tőlük tanulni. Képzelj el egy turnét, ahol a turnébuszban se vége se hossza az évtizedek alatt összegyűjtött zenész sztoriknak. Ráadásul bennfentesektől. Én ezt nem szívesen cserélném másra.
- Kivel szeretnél közösen zenélni?
Paul McCartney-val egy színpadon állni egy gyerekkori nagy vágyam. Legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor egy zártkörű fesztiválon két gitárosával, Hamish Stewarttal és Robbie McIntosh-sal eljátszottunk pár dalt. De sajnos Paul nem volt jelen.
- Ért már valamilyen kudarc zenészként?
Hát persze. Akit nem érnek kudarcok, az vagy nem csinál semmit, vagy nem szívvel-lélekkel csinálja. Talán az egyik legkorábbi ilyen kudarc, hogy általános iskolában nem vettek fel zene tagozatra.
- Volt-e valamilyen kiemelkedő sikered, amire igazán büszke vagy?
Andy Wright-tól 2010 őszén kaptam egy meghívást, hogy vegyek részt egy nagylemez felvételein az Abbey Road Stúdióban. A legtöbb anyagot ugyanabban 2-es stúdióban vettük fel, ahol annak idején a Beatles is dolgozott a lemezein. Ez óriási élmény volt. A munkálatokról később egy rövid zenés dokumentumfilm is készült.
Tavaly indult az Omega Oratórium turné. Ennek a sorozatnak a zenei anyagát a legutóbbi Omega Oratórium című lemez inspirálta. Templomi előadásokról van szó, amelyben a rock zenét ének kórus és a Rapszódiához hasonlóan szimfonikus zenekar egészíti ki. A műsorban olyan jól ismert Omega dalok szerepelnek, amelyeknek a hangulata, szövege valamilyen módon kapcsolatos a spiritualitással, jól illik templomi környezetbe. Idén nyáron ezt kicsit átalakítva szabadtéri koncerteken folytatjuk Magyarországon és külföldön is. Sok fellépésünk lesz év végéig itthon és külföldön is, sőt már a jövő évi koncertek is alakulóban vannak.
Kati! Nagyon köszönöm, hogy vállalkoztál erre a riportra és válaszoltál feltett kérdésimre. Számomra megtiszteltetés, hogy ez a bejegyzés a blogomra kerülhetett, és ezáltal színesedhetett, gazdagodhatott tartalma. Kívánok eredményes munkát a jövőben, mesteri dallamokban gazdag munkát! És mind ehhez, erőt és egészséget!
hétfő, augusztus 11, 2014
Katicás
Új munkahelyem belépő feladata egy reklámújság megszerkesztése volt akciós termékekből. Szerintem rekord idő - pár nap leforgása - alatt lett nyomdakész. A zöld füvet és a kék eget először furcsálták, de hamar megbarátkoztak az újság hangulatával :) Ilyen lett:
... hátulja és eleje ...
... és a közepe ...
szombat, augusztus 02, 2014
A CEWE versenyének június hónapi nyertese lettem
A FOTOLAB Cewe fotókönyv versenyére beneveztem az M4-es metróról készült fotókönyvemet. Június hónap nyertese az általam összerakott fotókönyv lett. A küldött email szerint "egységes döntés alapján". Ennek nagyon megörültem. Még grafikát is kreáltak a küldött emailhez, amibe belefoglalták a fotókönyvemet.
Ezzel a helyezéssel ismét bekerültem a döntőbe (legutóbb Prágában volt), aminek nagyon örülök. Amint megkapom nyereményemet - egy Sony Alpha NEX-3N (16-55mm) - letesztelem és írok egy bejegyzést itt a blogon.