Elment...
Itt hagyott a jó Öregem.
Vele ment minden jó kedvem.
Tombolok és gyorsan felcsattanok.
Akkor is bántok, ha nem akarok.
Fáj a lélek és fáj a szív.
Nincs már, aki esténként felhív.
Nincs ki elmondja mi bántotta a nap alatt.
Elmondja mi fáj épp, vagy kivel mi baja akadt.
Néha kicsit fárasztott a fáradt hang.
Olykor hallatszott a falu tornyából a harang.
Nem volt sem úri, sem ősi rangja.
Ő volt mindenki Jancsibácsija.
Remélem megtalálta Odaát kiért tíz évig itt időzött.
Küszködött, kínlódott, de ha mentem megölelt, és finomat főzött.
Kevés a szó, még annyi sem a gondolat.
Vele volt jó megosztani a gondomat.
Nem szólt bele, tudta jó helyen vagyok.
Vannak már unokák, kiket most hátra hagyott.
Van már új családom, amely befogadott és tisztel.
A családom mely a tájszólasomon még néha viccel.
Szóltam volna még Vele néhány mondatot.
De csak az a reggeli "hívtam a mentőt" mondat, amit hagyott.
Hiányod fáj és nem múlik el soha.
Vigyázz magadra, s ránk onnan fentről "Écsapa"!
2024.11.20
Írtam pár sort...