Mikor az útkarbantartók karbantartanak... De mit?

Tegnap 4 és fél órába telt, mire kitakarítottam az udvart és a ház előtti autó bejáratot. Este végighallgattam néhány beszámolót az útminőségről. Hát felháborító állapotok vannak. Az útkarbantartók messziről elkerülik a környékünket. Mondjuk ezt sem nagyon értem, hogy lehetséges az ilyen felelőtlenség??? Most szó szerint el vagyunk zárva a külvilágtól. Mi van ha valakihez "neadjisten" mentőt kell hívni??? A mentőautó meg nem tud bejönni vagy kimenni a faluból... Nem tudom, hogy kire vernék rá a balhét. Hogy ez az állapot a felelőtlen útkarbantartók hibája, vagy a polgármesterek gyengesége, ez nem tudom. A szomszédos falvak (Ipolykér, Szécsénykovácsi) is hasonló cipőben járnak. Oda sem voltak képesek elmenni a "hóhányók". Nálunk a faluban annyi út van túrva, hogy egy autó elfér. Szomszédom az előbb hívott, hogy megpróbáltak kijutni a faluból, de még a falutábláig sem jutottak. Szóval durva. És még mindig hull a hó. Már nagyon elegem van belőle.

És csak hull az égi áldás..

Tegnap délután munkám végesztével haza indultam. Bepakoltam mindent és útra keltem. Kellemes hómentes utam volt. Örültem is, hogy az előrejelzésekkel ellentétben milyen kellemes útviszonyok vannak.

Ma reggelre viszont... Hát szerintem ez a néhány kép Giorgioról önmagáért beszél...

...és még mindig csak hull, meg hull, meg hull, ..........meg hull... :-(

Kárpátalja filmkockákon...

A héten szerveztem egy kis találkát egy kellemes helyen itt Dunaszerdahelyen. Balázst nyáron ismertem meg Kárpátalján tavaly nyáron. Igazi lovasíjász a fickó. Olyan igazi magyar lelkülettel.
Másik beszélgetőtársunk Attila volt. Őt már gyermekkorom óta ismerem. Megkért, hogy nézzek utána hogyan lehetne videót feltölteni a Palóctársaság honlapjára. Mivel ilyet még nem nagyon csinálta, támadt egy ötletem. A videót feltöltöttem a jútúbra. Megosztom hát ezt a néhány perces előzetest, hogy lássa mindenki, milyen szép helyen kirándultunk a nyáron.

Ugye szép helyen voltunk? Remélem az idei kirándulás is kellemes és felejthetetlen lesz! Mert ez a Kárpátalja számomra felejthetetlen marad :-)

Egy kis történet a postámból...

A napokban kaptam egy email-t, ami állitólag egy megtörtént esetet mesél el. Hát ha ez az eset nem is valós, szerintem akkor is példaértékű és tanító történet. Akkor a történet:

Tömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, az anyuka hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Engem se korlátoztak gyerekkoromban!

...Hmmm... Szerintem elgondolkodtató...

Egy hétvége nálunk...

...már reklamáltak megint... :-))) Úgyhogy itt a hétvégi történet :-))))

Mozgalmas hét volt a múltheti. Nagyon sok munka van mögöttem. Sok-sok túlóra. Úgy döntöttem hát, hogy korábban kelek útra hazafelé. Le is rendeztem a dolgot és péntek délben elindultam hazafelé. Kellemes utam volt. Először megálltam Ritaéknál, felvettem Ritát és mivel megkért, hogy vigyem el Ipolynyékre, hát elvittem, hogy elintézhesse banki ügyeit. Még mielőtt elindultunk volna utunkra :-), engedélyt kértem Rita anyukájától, hogy elrabolhatom-e a lányát :-)))) Mivel a válasz "igen" volt, útra is keltünk hozzánk. Jó hangulatban telt a utunk hazafelé.

Megérkezve vacsiztunk, majd tettünk egy egészségügyi sétát a faluban. Körbe sétáltunk, közben banánt majszoltunk és csúszkáltunk, mert tiszta jég volt minden. Elsétáltunk az iskoláig. Itt benéztünk tornaterembe, mert fel voltak kapcsolva a fények bent, ahol a szomszéd falu - Ipolykér - fiatalsága teremfocizott.

Lassan haza sétáltunk, vacsiztunk, nagyot beszélgettünk, boroztunk, majd ágyba bújtunk :-) Szombat reggel lett. A "jó reggelt!" és a puszit Spongya Bob, és a Minimentők agyműködés blokkoló őrülete követte :-))))

"Jaaaaaaj, de veszélyes....!!!" :-))))

Majd egy kiadós reggeli (amire már azt is rámondhatuk volna bátran, hogy tizórai...) következett. Fincsi sültkrumpli (a kedvencem), szalonna, sajt, hagyma és még sorolhatnám :-)))) Fúúúúú, de finom volt :-)))))

Ezután autóztunk egyet Bussa (Bušince) határába, ahol megtöltöttünk jónéhány palackot az ott földből feltörő ásványvízzel. Hazafelé tartva meglátogattuk nagyszüleimet. Bemutattam nekik is Ritát. Azthiszem, tetszettek egymásnak :-)))
Remélem nemsokára már kirándulgatásra alkalmasabb időjárás lesz és mehetünk csavarogni mindenfelé! Jajjjj, de jóóóó hétvége volt. :-)))

Egy kicsi hang...

Emlékeim szerint akkor hallottam először a Kicsi Hangról, mikor még Ipolyvarbón dolgoztam a helyi alapsuliban (kb. 5-6 éve). Chudy Erzsó tanitónéni :-) ajánlotta figyelmembe. Előszörre is nagyon megtetszett, hogy egy egyszerű gitár és két énekhang milyen csodára képes. Igyekeztem megszerezni tőlük minden lehetséges albumot. Az eltelt néhány év alatt nem is találkoztam senkivel, aki hallgatta volna a zenéjüket, mígnem a múlt évben mikor a Kárpátaljára vitt utam egy kirándulás keretében, újra felcsendültek a dalok egy kedves ifjú hölgy - mert akkor még csak egy kedves, mosolygós ifjú hölgy volt nekem Rita :-) - mp3 lejátszóján. Úgy érzem, talán ez a néhány dalocska is közelebb hozott minket egymáshoz.

Karácsony előtt, mikor még a városban dolgoztam, bejött egy szimpatikus fickó. Valahogy ismerősnek tűnt. És akkor beugrott, hogy ő az, Kicsi Hang :-) Hozott valami nyomtatnivalót. Kellemesen elbeszélgettünk. Beszélgetésünk végén egy CD-t kértem tőle, amit dedikáltattam Ritának :-). Mikor aztán délután eljött a kinyomtatott lapokért, elhozta a CD-t is. Ez volt Rita egyik karácsonyi ajándéka tőlem.Ez a személyes emlék fűz a Kicsi Hang-hoz. Azóta is gyakran bele hallgatok dalaikba. Tetszenek ezek a megzenésített versek.

Aki kedveli az ilyen megzenésített verseket olyan kültőink műveiből, mint József Attila, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Juhász Gyula....és még sorolhatnám, annak ajánlom figyelmébe a Kicsi Hang albumokat. Szerintem nagyon jók.

Egy mozizós hétvége

Pénteken sikerült elszakadnom innen dél körül. Magammal vittem szomszédomat Lacit is. Mivel nem mentem egyenesen haza - mert megálltam Inámban Ritánál - úgy egyeztünk meg Lacival, hogy Ipolyságig tart velem. Onnan aztán busszal folytatja az útját. Eléggé valószínűtlennek tűnt, hogy elérjük a kiszemelt csatlakozást, de azért hajtottam rendesen :-) Deménd (Demandice) után egyszercsak feltűnt előttünk a kiszement busz. Úgyhogy belehúztam és megelőztem a buszt, hogy Laci Ipolyságon elérje azt. Sikerült :-)

Innen aztán Ritához siettem. Fincsi vacsit kaptam, majd Lóri érkezésére vártunk. Amint megjött célbavettük Ipolynyéket (Vinica), ahol egy kis mozizás vette kezdetét a helyi plébánia épületében. Megnéztük a Hullám c. filmet. Ez a film úgy konkrétan nem fogott meg, sőt tulajdonképpen elmondhatom, hogy olyan kategóriába sorolhatom, aminek nézését abba szoktam hagyni. Egyszerűen valahogy "felhúzott" a film...Nem mondom, hogy nem volt tanulságos. Sőt, elmondható, hogy nevelő hatású a mű, jó zenékkel, de én valahogy nem csíptem.

Szombaton délelőtt randim volt a "fogtündérrel". Két fogamat is megfúrta, majd betömte :-( Még szerencse, hogy erről a kellemetlen élményről a délutáni program elvonta a figyelmet. Átruccantunk Balassagyarmatra. Moziban voltunk a Poligamy c. filmen. Hát nagyon sajnáltam Csányi Sándor főszereplőt. Igazán együtt éreztem vele :-))))) A film rövid történetét a Madách Mozi honlapjáról másolom ide:

András (Csányi Sándor) és Lilla (Tompos Kátya) fiatal pár, öt éve járnak együtt. A férfi forgatókönyvíró, aki megrendelésre tévésorozatokat ír, a nő pedig tanársegéd az egyetemen. Végre beköltöznek közös lakásukba. Úgy tűnik, minden rendben van köztük. De valami mégis hibádzik. Mintha a lényeg veszett volna ki az együttélésükből. Lilla esküvőt és gyereket akar, András viszont... nos, a helyzet az, hogy igazából maga sem tudja, mit akar. Lilla egyszercsak bejelenti, hogy terhes. Andrást felemás érzések kerítik hatalmukba. A következő reggel András egy vadidegen, gyönyörű nőt talál maga mellett az ágyban. Ettől a fordulattól kezdve a legkülönbözőbb lányokkal kerül viszonyba - ezzel együtt pedig a férfi-nő kapcsolat minden fázisát, minden lehetséges útját bejárja.

Szóval, jó kis film volt. És ami nem elhanyagolandó: az első magyar (+ felirat nélküli) filmem ebben a moziban :-)))))) Ez egy újabb jó hétvége volt, jó társagágban, jó hangulatban :-)

Házibuli, X-BOX, gumikesztyű :-)

Szombat este egy kis utószilveszteri házibuliba voltam hivatalos Kisiékhez. Sajnos csak egyedül mentem :-( . Jó kis "eksön" volt. Este 8-kor volt a gyülekező. Alighogy megérkeztünk és helyet foglaltunk, Kisi jó házigazdához méltóan megkínált minket, Bigyi pedig tartott egy kis bemutatót a már beizzított X-BOX-on, milyen is az amikor felnőtt emberek képesek gyerekekké válni :-)

Ettünk, ittunk, orvosi vizsgálatokat végeztünk - még az anatómia könyv is előkerült, gumikesztyű és orvosi sztetoszkóp(...vagy hogy irják...) társaságában, hogy tudományosan támasszunk alá dolgokat :-).Még a koleszterinről is szó esett:

Végignéztük a szilveszterkor készitett fotókat is. Mondanom sem kell, hogy mennyit röhögtünk :-)). Aztán zenét hallgattunk. Pontosabban zene részletek alapján próbáltunk dalcímeket és előadókat felismerni - ez valami facebook-os őrület. Mikor már csak néhányan maradtunk talpon, egy gyors gitárhangolás után egy "kis éjjeli zenélés" következett. Matyi gitározott, én zongoráztam, Kisi pedig énekelt :-) Majd mikor már Kisin meg rajtam kivül mindenki eltávozott, autóversenyzésbe fogtunk. Ez az autózás attól volt érdekes, hogy már el voltunk fáradva és volt a fejben is :-) Furamód egész jól ment a vezetés (persze szigorúan csak X-BOX-on). Kisiéknél aludtam (köszi érte), majd délelőtt 11 körül ébredezve indultam vissza. Szerencsére Anna belémtöltött egy kávét, ami egy kicsit felrázott. Hazaszállítottam Pocit. Poci anyukája ebédre invitált, ígyhát finom meleg kajával sikerült indítanom a vasárnap delet :-). Köszönöm még egyszer a finom ebédet. Jó eseménydús és pörgős hétvége volt. Nem pihentem túl sokat. De jó volt. Nagyon jó :-))))

Egy újabb dal - No.21 - Chase & Status (D&B)

Épp úton voltam Ritához és az MR2-t hallgattam, amikor megütötte a fülemet egy kis "dárenbéjszes dudorgás". Mivel nem voltam internet közelben, hogy megnézzem a honlapon a dal címét, és az autórádió nem rendelkezik info funkcióval felhívtam Bertit, hogy nyomozza ki az előadót. Meg is tette és egy "jutubos" linket küldött az email-emre. Utólag is köszi.

A rádióban elhangzó dal a következő volt:

Nagyon megtetszett a dal, ígyhát megszereztem a More than alot című, 2008-ban kiadott albumukat. A Chase & Status duó 2004-ben tűnt fel. Rengeteg dal remixe köszönhető nekik. Internetes böngészés közben az is kederült, hogy 2009-ben ott voltak a VOLT Fesztiválon is. Sajnos nem láttam, hallotam őket.Az album amolyan "autóba való" jó kis dübörgő drum & bass. A stílus kedvelőknek mindenképp ajánlom figyelmébe az albumot.

A NASA lefújta az indulást :-)

Megint hull a hó. Én úgy vagyok vele, hogy amíg az ablakból kell szemlélnem, addig szeretem a hóesést. Amint autóba ülök, valahogy másképp nézek a természet eme csodájára. Főleg, hogy az úteltakaritók nem győzik (vagy épp lesz@rják) takarítani az utakat. Már tegnap este hazafelé jövet a lassításra furán reagált az autóm. Akcióba lépett az ABS. No mondom lassítsunk mert csúszik az út. Ma egész nap hull a hó. Hol sűrűbben, hol ritkábban, de csak nyomja és nyomja... El is maradt a mai indulásom. A NASA - no nem az amarikai űrközpont - hanem a Nagyon Aggódó Szülők Akarata, elhalasztotta az indulásomat :-) Valahogy jobbnak láttam rájuk hallgatni, mert hát kinézve nem valami rózsásan néz ki az egész. Remélem holnapra egy kicsit rendeződik a helyzet és el tudok indulni!

Budapest, te csodás - (2/2) hétfő

Szóval akkor folytatnánk... :-)
Hétfőn reggel felébredeztünk, reggeli rutin. Kaptam fincsi reggelit. Akkor most következzék Rita beszámolója:
Összepakoltunk. Cucc a vállra és irány a város. Az idő éppen kirándulásra való volt. Gyalog indultunk útnak. A koli a Városliget közelében van, így ez lett utunk első megállója. Először elsétáltunk Vajdahunyad várához. Már korán reggel (9:45) rengeteg turista bámulta eme szép várat. Orosz, kóreai, német, ukrán testvéreink.Mi is körbenéztünk az udvaron, fotóztunk, fotózkodtunk. Köszöntünk Anonymusnak. Szó szerint bekukkantottunk a mellette lévő híres kápolnába. Majd tovább folytattuk budapesti túránkat. Sétáltunk egy nagyot a Széchényi fürdő, a Vidámpark, Állatkert, Cirkusz vonalon. Megálltunk kicsit a városligeti tó mellett, és persze fotóztunk.:-) Ezután átballagtunk a Hősök terére.

Itt mindig jó a hangulat. És fotózni is lehet eleget :-)) "Kisföldalattira" szálltunk és elrobogtunk az Operáig. Rohant a "táj". Végigsétáltunk a pesti Broadway-n. Híres színészek lábnyomaiban jártunk, miközben kávénkat iszogattuk. Meglátogattuk a Szent István Bazilikát is. A turisták száma itt is meghaladta a "több, mint sokat". Elvegyültünk a tömegben. Következő megállónk a Ferenciek tere volt. Ferences templom, Jégbüfé, Párizsi udvar, 7-es busz.

Majd Erzsébet híd, ahol a szél nem kegyelmezett. Így felkerült a sapka. Észrevettük, hogy megéheztünk. Rájöttünk a probléma megoldására: enni kellene valamit. :-) Beültünk egy nagyon elegáns olasz pizzériába és ettünk egy fincsa, általunk összeválogatott feltéttel rendelkező pizzát. Jóllakottan indultunk tovább. Nem jutottunk messzire csak a Kossuth térre. Még mindig ott áll a Parlament. József Attila is ott ül még a Duna partján. És a panoráma is szemetgyönyörködtető. És fotóznivaló a látvány. Általmentünk a Dunán a Széchényi lánchídon keresztül. Célunk - a Budai vár - már ott állt előttünk (és felettünk), de volt még távolság, amit gyalog tettünk meg. Jó kis túra volt, de a látványért megérte. Itt ért minket az este. Lehetett kreatívkodni a fényképezőgéppel... :-) Volt is röhögés, hülyéskedés, mint két "lökött" emberhez illik. :-) visszafelé is gyalog mentünk. Ha már túra, akkor legyen túra.

...akkor most újra átveszem a stafétát :-) ...és itt van még néhány fotó a sok közül, amit Rita és én csináltunk:

(foto: Rita)(foto: Rita)

(foto: Rita)(foto: Rita)

Fúúúúú, de ki voltam fáradva a nap végére (bár szerintem nem csak én...) A buszállomáson pihengettünk és vártuk a hazafelé induló buszt. Gondoltam, hogy majd alszom egy jót hazafelé, de a buszban mögénk ülő hölgyek majd urak nem így gondolták. Alvás zéró. Balassagyarmaton aztán Rita anyukája és öccse, Lóri várt már minket. Ami még a nap végére maradt, az a vacsi volt. Eléggé éhesek voltunk már :-)

--- és ami kimaradt, de nem szeretném, hogy kimaradjon :-) ---

A Budai várból elénktáruló városkép tartalmazott "egy kis" furcsaságot. Először nem hittünk a szemünknek. Megosztom hát ezt is. Egy kétéltű busz:

Hát ennyi volt a budapesti kaland második része (vagyis a blogra szánt része...) :-))))))