Három hetes szabadságom utolsó hetét a Palóc Társaság által szervezett burgenlandi túrán töltöttem Rita és sok kedves ismerős társaságában. Szombat reggel indult az autóbusz Balassagyarmatról a tavalyról ismert jókedvű sofőrrel. Mosolyogva kérdezte, hogy vele tartok-e a kirándulásra, ahova indul, mert neki B.gyarmatról nincs bejegyezve felszálló utas... No, mondom ez is jól kezdődik. Aztán, mint kiderült még két hölgy is ott szállt fel. Komárom felé haladva szép lassan megtelt a busz. Komáromban tiszteletkörünk után Cyril és Metódnál,. Itt volt első pihenőnk. Nemsokára célba vettük első szálláshelyünket Sopronban. Útközben két megállót ejtettünk még meg. Fertőd és Nagycenk kastélyait látogattuk meg.
Így indításnak nem is volt rossz. Szemet gyönyörködtető, hatalmas udvar várt minket mindkét helyen. A (kiállításokkal) berendezett szobák gyönyörűségesek voltak. A fertődi kastély gondozott kertjét is felfedeztük Ritával.
Szállásunk felé indulva először még vacsorázni mentünk. Kellemes helyen történtek az étkezések (reggeli, vacsora). Pincérek röpdöstek körülöttünk. Vacsora után megnéztük, hol is fogunk három napid lakni. Két ágyas "fullos" szobánk volt hűtővel, tévével, internettel, fürdőszobával. Nagyon tetszett a hely. Este kimentünk, hogy felfedezzük Sopront, de valahogy az égiek nem akarták, hogy jól érezzük magunkat és csak esett az eső, mintha öntenék. Jól eláztunk. Aztán, hogy kiegyenlítsük a dolgokat beültünk egy borozóba és belülről is megáztattuk magunkat :-)
A programfüzet (amiből idézeteket "lopok" Alibának köszönhető) látogatásra szánt pontjai közül néhány kimaradt, de én azért leírom itt a blogon, hogy merre kóboroltunk. Néhány meglátogatott helyhez fűzök megjegyzést is :-)
Vasárnap a reggeli után útra keltünk, hogy a kitűzött célállomásaink látogatását megkezdjük. Elindultunk Pomogy (Pomhagen) felé, de kiderült, hogy a vízivár már nem létezik, amit Jókai Mór örökítette meg A névtelen vár c. regényében. Utunkat folytatva Boldogasszonyt (Frauenkirchen) vettük célba.
Megérkezve betértünk a templomba, ahol sok helyi lakos már várta a vasárnapi mise kezdetét. Beültünk hát a padokba és csatlakoztunk. Életemben először német nyelvű szentmisét hallgattam végig. Szép volt és különleges (legalábbis nekem), de véleményem szerint a magyar énekeink dallamai sokkal szebbek.
Ja, és ha már a szépséget említem. Én nem láttam egyetlen szép osztrák nőt sem :-))))
Aztán következett - bár assssszem ez kimaradt- Nezsider (Neusiedl A.See) - Bortermő és kedvelt nyaraló hely, amely a kuruc-labanc háborúk idején az „Öreg Sánc", vagyis Tábor, a Fertő-tavat és a Dunát összekötő védelmi vonal hídfője volt. Majd Feketeváros (Purbach Oka - Oggau) következett - Városfalának három kapuja volt. A Török-kapuval szembeni utcában van a tartomány legrégebbi és legjellegzetesebb pincesora. Következő állomásunk Ruszt (Rust) volt - A történelmi Magyarország legkisebb városa. Patinás házai, terei, strandja, bora a hírnevét öregbíti a „gólyák városának" is nevezett Rusztnak. Itt betértünk egy kis udvarba, ahol rúzsos borospohárból boroztunk :-)
Sopronkőhida () érintésével, ami a Páneurópai Piknik Emlékhelye (1989) megálltunk Fertőrákoson (), kis autókba ültünk és meglátogattuk a 1866-ban felfedezett
Mithras-szentélyt.
Hétfőn Kismarton () utcáin sétáltunk. A város a tartomány közigazgatási központja. Az Esterházy-kastély és parkja, valamint a Haydn-emlékek emelkednek ki a város gazdag látnivalói közül. Meglátogattuk mi is Haydn szülőházát és Liszt Ferenc szobránál fotózkodtunk.
Innen Loretto () volt a célpont, ahol a Szeplőtelen fogantatásnak szentelt barokk templomot és udvarát néztük meg.
Bécsújhely () következett, aminek várát lakta Mátyás király, itt raboskodott és végezték ki Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételük miatt. Innen Savanyúkút () következett, ahol a vállalkozó kedvűek ihattak a föld mélyéből feltörő vízből. Volt itt egy győnyörűséges rózsakert is.
Nagymarton, majd Fraknó () vára következett - A „sasfészket" a nagymartom család építette, ma az Esterházy családé.
Márcfalva - A besenyő nemzetség Móroc ágának volt a birtoka. A Márc-pataknál fakadt gyógyforrásra épült a Nepomuki Szent János kápolna, amely búcsújáró hely.
Kedd reggel már összecuccolva mentünk a buszhoz. Ott hagytuk soproni szállásunkat, hogy később elfoglalhassuk szobánkat Kőszegen. Állomásaink a következők voltak:
Lakompak - Itt volt a döntő csata színhelye a kuruc-labanc harcokban. Innen Kabold (Gótikus eredetű vízivára a XVII. sz.-ban kapott barokk és reneszánsz formát) majd Lánzsér várromjához vezetett utunk - A szabálytalan alaprajzú várrom Esterházy tulajdon. Egykor Magyarország leghatalmasabb erődítménye volt.
Doborján - Liszt Ferenc szülőfaluja. Megtekintettük az emlékházat és megkoszorúztuk Liszt szobrát.
Felsőpulya - 1921-ben magyar felkelők akarták megakadályozni, hogy Ausztriához csatolják. Nem sikerült... Itt meglátogattuk a Magyar Kultúregyesületet. Itt valami furcsa volt a levegőben :-))))
Kőszegre érkezve elfoglaltuk szállásunkat, ami egy gimnázium kollégiumában volt. Véleményem szerint összehasonlíthatatlan volt a soproni szálláshoz képest. Node mindegy.
Sétáltunk Kőszegen. Én csak a fejemet kapkodtam. Nagyon bejött nekem ez a város. Az óváros teljesen elvarázsolt. Azok a hangulatos utcák, a főtér, a vár és a templomok. Felejthetetlen élmény volt.
Szerdán Léka vára mellett kanyarogva Írott-kőre () mentünk - A Kőszegi-hegység legmagasabb pontja (883 m). kedvelt kirándulóhely, kilátótornya 1913-ban épült s Árpád-torony volt a neve. Fél óra gyaloglás után elértük a csúcsot. Gyönyörű látvány tárult elénk a torony tetejéről.
Utunkat folytatva (sajnos) elmentünk Őrisziget () mellett, ami az egyetlen magyar többségű falu. És elmentünk mellette... Nem hiszem el. Fontosabb volt, hogy piacozzunk és egyes utazótársaink megáztassák magukat Tarcsafürdő strandján.... Szerencsére találtunk egy érdekes templomot, ami annyira modern stílusú volt, hogy az már nagyon modern volt :-) Itt szerencsére jól eltelt az idő.
Felsőlövő majd Máriafalfa következett. Itt található a környék legszebb későgótikus temploma. Borostyánkő következett. Itt született az Afrika kutató Almásy László (Az angol beteg). Aztán Rőtfalva következett - Sarlós Boldogasszony és Kisboldogasszony búcsújáró helye. Gyógyító szent forrása a temetőben van. Szálláshelyünk felé tartva még megálltunk Lékán. Vára a Gyöngyös-patak kanyarulatában, egy sziklán áll.
Ma szálloda van benne. Itt ültünk le a kerek asztal köré, mint a lovagok :-) Este kiültünk Kőszegen a nagy templom lépcsőjére. Beszélgettünk, röhögtünk, fotózkodtunk, néztük a helyi gördeszkások mutatványait a téren és fénnyel írtunk :-)
Csütörtök reggel összepakoltunk és útra keltünk haza felé. Útba ejtettük még Szombathelyet. Sétáltunk egyet a városközpontban, fagyiztunk, megnéztük a székesegyházat.
Jákra vezetett az utunk, ahol a középkori templomépítészet legszebb alkotását néztük meg.
Nem maradt hátra más, mint, hogy hazafelé induljunk. Szerencsésen meg is érkeztünk. Köszönet érte Konopás Balázsnak, aki a buszt vezette, köszönet a kirándulásért a Palóc Társaságnak és az utitársaknak a jó hangulatért :-) Mégtöbb fotó
itt található.
