... avagy ahogy a reklám is hirdette: "NŐ NEM MARAD SZÁRAZON"
Mivel is kezdjem. Talán a plakát terv az ami mindenképp megérdemli a dícséretet. Nagyon elmés, modern és egyben népies is. Csak gratulálni tudok a grafikusnak.
Ismét tervbe vettük, hogy húsvétkor elkirándulunk Hollókőre. Már néhány éve így van ez ilyenkor. Attól függően hogy jön ki az időnkből, vagy épp a program segít abban, hogy mikor menjünk. Így volt ez idén is. Csak ahogy a közmondás is mondja: "Ember tervez, Isten végez". Idén úgy terveztük, hogy vasárnap megyünk, mert nekem a Kerekes Band, meg a Balkán Fanatik... Node nem egészen így alakult a dolog, ugyanis olyan nagy esőzés volt aznap felénk, hogy nem indultunk útnak. Elhalasztottuk másnapra, amikorra már napsütést jósoltak mindentudó időjárás jósaink. Szerencsére igazuk volt. A reggeli húsvéthétfői mise, valamint az elmaradhatatlan locsolkodás után Ritával útra keltünk, hogy a nógrádi tájon áthasítva tiszteletünket tegyük Hollókőn. Nem akartam belekeverni ebbe a bejegyzésbe az utak állapotát, de volt egy pár kilométeres szakasz, ami nagyon-nagyon nem autónak való volt. Node nem ez a lényeg...
A hollókői hollóhoz érve a rend éber őrei irányították a forgalmat és tereltek minket tovább mondván, hogy nem engedhetnek bennünket a faluba autóval, mert nincs hely, valamint az előző napi esőzések feláztatták a parkolásra szánt zöld területet. Hagyjuk az autót a hollókői kereszteződés utáni útszakaszon oldalra parkolva és üljünk buszra, ami majd bevisz minket a faluba. Így is történt. Leparkoltuk Gio-t az út szélén és elindultunk gyalogosan a kijelölt buszmegállóhoz, ahol már várakoztak sorstársaink. Hamarosan jött is a busz és hihetetlen mennyiségű utast befogadva már robogott is a falu felé, ahol szinte a bejáratnál rakott ki minket.
A bejáratnál kedves hölgyek szedték a belépőt és osztogatták a karszalagokat. Mivel felmutattam a DUE-s sajtóigazolványomat én ingyenesen bejutottam a rendezvényre (köszi DUE).
Nagy megelégedettséggel konstatáltuk, hogy végre a színpadot tetővel látták el :) Az ófalu felé vettük az irányt. Megnéztük az árusok portékáit, megkóstoltuk a sajtos perecet és a mézes puszedlit is :) Rita kapott egy fülbevalót - amolyan szokás ez, ha erre járunk ilyenkor.
Az egyik ház udvarán fiatalok adtak elő színdarabot, azt megnéztük. Jó hangulatú előadás volt. Ügyesek voltak a gyerkőcök. Ritát nemhogy meglocsolták, de még táncolni is felkérte egy őrhalmi legény :) (mint ahogy egy alábbi kép is bizonyítja)
Több alkalommal is tanúi voltunk amint leányt locsolnak a népviseletbe öltözött legények. Miután jól körülnéztünk, a színpad előtt horgonyoztunk le, ahol Bese Botond, dudás előadását hallgattuk meg több alkalommal is. Közben sok információt megtudtunk a dudáról, készítéséről, fajtáiról.
Hétfőre is tartogattak a rendezők, szervezők egy koncertet. Mégpedig a Tárkány Művek zenéje mozgatta meg a színpad előtt összegyűlt nézőközönséget. Hallottam már róluk, de nem mondhatnám, hogy ismertem zenéjüket.
De aznap kellett ott lennünk. Fülbemászó dallamokkal lopták be magukat az emberek fülébe. Nem túlzok, de még ma is (egy héttel a koncert után) több alkalommal hagyja el a szánkat, hogy "Csiririp csip csip csí, a pacsirta így sír" :) Szóval mély benyomást tettek ránk. Köszönjük a koncertet. Élveztük minden pillanatát.
Köszönjük Hollókő! Jó volt újra ott lenni. Remélem mihamarabb újra el tudunk menni. Csak mert jó ott lenni :)