Néhány napja kaptam egy videót és hozzá egy szöveget. Az igényes szöveget elolvasva kedvet kaptam, hogy megnézzem a csatolt videót is. Mondtam is Berti barátomnak, hogy a küldött szöveg annyira jól sikerült, hogy akár blogra is kiraknám. Jót mosolygott rajta és ki is rakta saját blogjára. Onnan idézem a lenti sorokat.
"Mosolyogva
kezdtem el nézni ezt a videoklipet, hogy megint egy sz@rul összevágott
nosztalgia videó a kilencvenes évekből ami részben igaz is, viszont hajtott a kíváncsiság,
hogy ugyan mit fogok benne viszontlátni... Jöttek is szépen az emlékek gyors
egymásutánban, hol megmosolyogtatva, hol egy régi szerelmet az eszembe juttatva.
Úgy körülbelül egy negyedénél robbanásszerűen tört rám a felismerés, amit először
megpróbáltam elhessegetni, később be kellett látnom, hogy reménytelen a próbálkozás
és be kell látnom megöregedtem... Basszus annyi klip, zene, film es játék,
annyi szelet a múltból annyi pillanat amit ez a videó leporolt és előcsalt az
emlékeimből, hihetetlen. Mint ha száz éves aggastyán lennék és visszatekintenék
a régi szép időkre, holott, csak egy majdnem 14 perces klipecske. Újra eszembe jutottak
a régi szép idők, mikor még nem volt, vagy csak nagyon korlátolt formában az
internet és ha volt is, csak rettenetesen lassan ment, mégis minden eljutott
hozzánk. Na jó nem úgy mint most, karosszékben hintázva vagy hátradőlve kényelmesen
szörfözve a világhálón, hanem tenni kellett érte. Sokkal többet mozogtunk
emberek közt, baráti társaságban, nem a virtuális háló virtuális barátaival töltöttük
az estéket... Így visszatekintve, minden lassabb volt, mégis mikor sikerült
valamit megszerezni a diadal íze más volt... Jobban kiélveztünk mindent, nem
csak úgy kutyafuttában mint manapság, hogy miközben épp ízlelgetjük a "könnyen"
megkaparintott vágyaink gyümölcsét, már arra gondolunk ami a helyére lépett...
Abba meg aztán bele sem merek gondolni, hogy szinte ott voltunk mikor
"kezdődött" az internetes világőrület, ott volt, a lábunk előtt
hevert, mégsem vettük észre, nem ismertük fel, hogy mekkora hihetetlen nagy
lehetőség, mondhatni akár hátralévő gondtalan életünk kulcsa rejtőzik benne...
Persze ha észrevettük volna minden másképp lett volna és a ma meglévő barátságok
sem épültek volna úgy ahogy épültek... Talán jobb, hogy minden így történt..."
Be kell, hogy valljam jót mosolyogtam és nosztalgiáztam a képsorokon, zenéken. Az eredeti szöveg itt található.
Köszönöm :)