Buda egy kicsit más szemmel

Úgy döntöttünk, hogy szombaton egy kis sétát teszünk Budán. Sétáltunk a csendes budai utcákon, élveztük a régi épületek által sugárzott nyugalmat és csendet. Itt is előfordulnak autók, de azért valljuk be: ez azért nagyon más. És nem is ennyire "egyszínű" minden, mint a fotók.

 

Az épületek által sugárzott nyugalom, a csendes utcák hangulata nagyban eltér a forgalmas belvárosi élettől. Igaz, itt nem jár a 4-6-os, de nincs is az a bolond rohanás, mit a Körút vonalán.

 

fotó: Nagy Rita

fotó: Nagy Rita

Hétvégi sétánk a vár alatti résztől egészen a Margit-hídig tartott. Szerelmesen tekeregtünk a történelemmel teli utcákban. Egyik-másik kereszteződésben felfedezve az egykori remek építészeti megoldásokat, odafigyelést, ahogy egy lépcsősor tetején (és szigorúan a lépcsősor közepén) feltűnik a távolban egy templom tornya.

fotó: Nagy Rita

fotó: Nagy Rita

fotó: Nagy Rita

Meg kell hagyni: valamikor tudtak építkezni, tervezni, (ésszel) megvalósítani. Érdemes néhány órát szánni a budai utcák felfedezésére. Szerintem lesz még folytatás. Én szeretném :) 

Vár állott, most kőhalom...

"Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek."

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

Kezdhetném valami hasonló szöveggel ezt a blogbejegyzést, de Kölcsey szavai teljes mértékben megfelelnek. 

Hétvégén haza látogattam és "megsétáltattam" Gio-t. Jó volt újra vezetni egy kicsit. Gyönyörű tavaszi idő volt, letekert ablakkal autóztam.

Elautóztam Petőre (Petőpusztára - Peťov). Van ott egy régi malom (rom). Gondoltam, mielőtt az idő vasfoga megemészti, készítek a helyszínről néhány képet. Már akartam korábban is, de valahogy nem volt rá igazán lehetőségem. Most jött el az az idő.

Nem nagyon mertem beljebb merészkedni, mert eléggé rossz állapotban van és a tetőszerkezete is megadta már magát. Beázik még néhányszor és beszakad a teteje. Pedig szép és hasznos épület lehetett fénykorában. Dehát minden és mindenki felett eljár az idő

Néhány ott készült fotó:

 

  

 

 

Szóljon ez a bejegyzés a régi idők emlékének.

(Mű)jég!

Néhány órás kalandozás - szigorúan csak a jégréteg mellett. Sok-sok ember korcsolyával a lábán, körbe-körbe csúszkál a jégen. Többnyire mosolygós, kipirult arcok mindenhol, ameddig a szem el lát. Néha egy-egy esés utáni rossz hangulat, ami gyorsan elszáll, mit a forralt bor gőze. Van hangulata, de nem bírtam rászedni magam, hogy lecseréljem a biztos talajt a "csúszósra".

Készült néhány kép:

Megpróbáltam panorámát készíteni kézből. A Sony érdekes dolgokat csinált, gondolom a változó fényviszonyok miatt (a második képen látni igazán). A nagy kép annyi képből készült, ahány függőleges vonalat látni benne. Furcsa, de még tetszik is.

Míg a háttér és a statikus elemek mindenhol rendben vannak a mozgásban levő emberek helyenként félbe vannak vágva. Szokatlan, de tetszik :)