"Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek."
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)
Kezdhetném valami hasonló szöveggel ezt a blogbejegyzést, de Kölcsey szavai teljes mértékben megfelelnek.
Hétvégén haza látogattam és "megsétáltattam" Gio-t. Jó volt újra vezetni egy kicsit. Gyönyörű tavaszi idő volt, letekert ablakkal autóztam.
Elautóztam Petőre (Petőpusztára - Peťov). Van ott egy régi malom (rom). Gondoltam, mielőtt az idő vasfoga megemészti, készítek a helyszínről néhány képet. Már akartam korábban is, de valahogy nem volt rá igazán lehetőségem. Most jött el az az idő.
Nem nagyon mertem beljebb merészkedni, mert eléggé rossz állapotban van és a tetőszerkezete is megadta már magát. Beázik még néhányszor és beszakad a teteje. Pedig szép és hasznos épület lehetett fénykorában. Dehát minden és mindenki felett eljár az idő
Néhány ott készült fotó:
Szóljon ez a bejegyzés a régi idők emlékének.