"1 éjszaka, 2 nap, 3 főváros... 4 keréken haza..."
Csütörtök hajnalban egy év után Rita és én ismét célba vettük Prágát. A Cewe ismét itt rendezte a fotókönyvek döntőjét.
Egy nap leforgása alatt 3 ország fővárosában fordultunk meg. Budapesten vonatra szálltunk. Pozsonyban városi buszra szálltunk. Elmentünk a találkapontra és felültünk a Cewe által indított buszra.
Ahogy összejött a csapat, kaptunk egy táska promóciós ajándékot és el is indultunk Prága felé.
... ajándékok ...
A szokásos zötykölődés után a csehországi autópályán szerencsésen megérkeztünk a hotelba, ahol el is foglaltuk a szobánkat. Nagyon kellemes szobát kaptunk ismét.
Úgy döntöttünk megnézzük a cseh fővárost, így a hotel autóbuszának közreműködésével elmentünk az első metró állomásra és a jegyvásárlás után volt szerencsénk kipróbálni a prágai metrót. Csendes és tiszta :) Sehol egy ellenőr.
Célállomásunkat elérve elindultunk a városközpont felé. Rengeteg ember mozgolódott a városban. Tele volt turistával.
Gyors fotózkodás a nevezetességekkel és már indultunk is vissza a hotel felé. Persze egy finom csapolt sör azért belefért az időnkbe :)
A hotel melletti bevásárlóközpontban egy kis vásárlás, majd a hotelbe visszatérve egy kis pihenés következett.
Este 7-kor elkezdődött a fotókönyvek döntője. Pezsgővel vártak bennünket, majd egy kis nyitóbeszéd után Peter Nagy, zenész, fotós énekelt az összegyűlteknek. A zsűritagok leadták szavazataikat. Eredményhirdetés, díjátadó és fotózkodás következett.
Minden döntős kapott egy plakettet, a nap emlékére.
Bőséges vacsora követte a ceremóniát. Igazi cseh étel került az asztalra. Nagyon finom volt. A vacsora végeztével készült egy fotó:
... én és Peter Nagy
Másnap a bőséges reggeli után Cewe (Fotolab) gyárlátogatás, napfogyatkozás és haza út volt terítéken. Pontosabban csak lett volna, mert Brünn után füstölni kezdett a hazafelé tartó buszunk és egy benzinkútnál sikerült megállnunk. Mivel mi Pozsonyból még vonatra akartunk szállni Budapest felé, "érdekes" lett a helyzet.
Szép lassan elillantak a velünk buszon ülők. A benzinkúton megálló autókba kéredzkedtek be.
Véletlen vagy a sors, vagy nevezzük, aminek akarjuk, de megállt egy cseh autó is, amiről kiderült, hogy a sofőrje Prágából Budapestre ment hétvégére kipihenni a hét fáradalmait. A Gellért Hotel vendége volt, úgyhogy ott búcsúztunk el tőle, megköszönve neki, hogy volt olyan kedves és befogadott bennünket autójába. Remélem épségben haza is jutott!
Ilyen kalandos volt ez a pár napunk. Én élveztem.
Rita! A sok szép fotóért köszönet :)