Nem jellemző, hogy beleártom magam bármiféle politikai jellegű dologba is, - most sem fogom - de ma kaptam egy érdekes e-mailt (köszi érte) és úgy gondoltam, hogy a tartalmát megosztom itt a blogon.
Kiderült, hogy a szlovák himnusz zenéje - ami eddig ismeretlen eredetű volt - valójában egy 1908-ban Bartók Béla által gyűjtött népdalgyűjteményben szerepelt. Maga a szlovák himnusz pedig 1919-ben "készült el".
A népdal címe: Azt mondják...
Itt hallgatható meg:
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Vagy, ha csókot hint rám tizenkét ökörért, csakugyan nem adnám.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett, midõn künn vót a nyájával.
Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem, s elviszen magához.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt ígérem, hogy én a rózsámmal holtomig beérem.
Nem kívánok különösebb véleményt nyilvánítani, inkább csak mosolygok az egészen. Hmmm..., mi fog még kiderülni?