Délvidéki túra 2013 - első rész

Még mielőtt hozzákezdene bárki is az olvasáshoz, szeretnék elnézést kérni az esetleges hibákért, szóismétlésekért, elütésekért! A bejegyzés szövege ugyanis még a buszban íródott egy tablet segítségével... 

Vasárnap - július 21.

Vasárnap reggel. Indulás Szerbia felé Szlovákgyarmatról 9:00-kor. Az érkező autóbusz ablakaiból már ismerős arcok integettek. A csomagok bepakolása után nemsokkal útnak is indultunk Délvidék felé. Az inámi Mézfesztiválon tombolán nyert gumicukrot kóstolgattuk :-) 

Néhány pihenő után megérkeztünk Röszkére. Itt léptük át a magyar-szerb határt. A magyar oldalon kb. 20 percet, a szerb oldalon kb. 30 percet vártunk. Itt még váltottunk szerb dínárt, majd elindultunk a szerb határról Palicsfürdőre. 

Palicsot elhagyva Szabadkán megálltunk egy kis városnézésre

Tóthfalu felé vettük az irányt. 

... az egyik olajkút Tóthfalu határában ...

Az utak állapotát úgy tudnám jellemezni, hogy a minőségük jó, de szélességre maximum 2 egymás mellett elhaladó autónak még szűkösen megfelel. 

Tóthfalu felé a tájat átszelő közút mindkét oldalán működő olajkutak pumpálták a föld aranyát. Olyan volt a látvány, mintha a Ewing (olvasd: Juing) farmon jártunk volna Dallasban :-) A faluba érkezve kalauzunk Faragó Zoltán várt minket. Egy kis faluismertetés következett a falu különböző pontjain. Megnéztük a falu fociakadémiájának sportpályáit, a szoborparkot, megpihentünk a falu templomában, majd a templom szomszédságában megkoszorúztuk Délvidék legnagyobb turulmadarának szobrát. Innen a falu tájházához sétáltunk és megtekintettük az összegyűjtött kincseket. 

A falubemutató után visszatértünk az kollégium étkezőjébe, ahol megvacsoráztunk (zöldségleves, lecsós rizses hús). A bőséges vacsora után elfoglaltuk szálláshelyeinket. Mi az iskola kollégiumban kaptunk helyet. Csak annyi volt a bajom a hellyel, hogy rövid volt az ágy és "baldachinos" (értsd: emeletes ágyak) :) ..... 

Hétfő - július 22.

Az reggeli után bepakoltunk a buszba és túravezetőnk ízes invitálása és felvezető szövege kíséretében elindultunk hogy felfedezzük Délvidéket. Utunk Újvidékre vezetett, amely Szerbia második legnagyobb városa és pénzügyi központja. A Dunán átkelve Péterváradra, Pétervárad várába kalauzolt minket idegenvezetőnk.

Itt egy kisebb körutat tettünk a várban, megnéztük a vár óratornyát és gyönyörködhettünk az elénk táruló város és a vár alatt kanyargó Duna látványában.

Innen Karlóca felé fordultunk és Tekija Havas Boldogasszony csodatévő templomában énekeltük el a Boldogasszony Anyánk c. éneket a Szűzanyának.

Karlóca kápolnáját csak a busz ablakából láthattuk. Hétfői napunk utolsó állomása Székelykeve volt. Itt volt második szálláshelyünk. Nagyon kedves emberekkel voltunk körülvéve szállásunkon. A Bódis és a Zachar családdal voltunk egy háznál elszállásolva. Szállásadónk is egy humoros, mosolygós hölgy volt, Kovács Editke. Neki így az elején köszönném meg a finom reggeliket és hogy megosztotta velünk házát :-) 

Sok nagyszerű vendéget kívánunk neki a továbbiakban! A szobánk elfoglalása után a Dani vendéglőbe igyekeztünk, mely a Kocsmák utcájában van Székelykevén.  A házigazda Dani Ernő szívmelengető beszéde után elkölthettük első vacsoránkat Székelykevén (zöldségleves, pörkölt nokedlivel).

A vacsora után alkalom nyílt utitársaink megismerésére, baráti kapcsolatok elmélyítésére. A vendéglő előtti teraszon söröztünk, nagyokat mosolyogtunk, történeteket mesélgettünk. Majd mikor már elfáradtunk, szálláshelyünkre mentünk és nyugovóra tértünk. 

Kedd - július 23.

Reggel nem túl korán reggeli után elindultunk autóbuszunk felé. Buszra szálltunk és herendi kirándulókkal nyomunkban Nándonfehérvár (Belgrád) irányába indultunk.

A szerb főváros valahogy nem rabolta el a szívemet... Nekem rendezetlennek, kuszának, szétszórtnak, átgondolatlannak tűnt... De ez csak saját véleményem... A buszról leszállva a várkertbe igyekeztünk és innen tekinthetünk le a kanyargő Száva folyóra. Idegenvezetőnk  - nem szeretem ezt a szót - történelmi beszámolóját meghallgatva szinte vissza röppentünk a múltba és újra átéltük a nandorfehérvári csatát.

A helyszín csak még rátett az érzés erősítésére. A kis megemlékezés a csata emlékére állított kis kőtömb megkoszorúzásával záródott melyen részt vettek Herendről érkezett testvéreink is. A megemlékezést egy kis szabad program követte, majd mielőtt tovább indultunk volna, összegyűltünk a helyi dzsaminál és az érdeklődők körülnézhettek milyen egy iszlám imaház belülről.

Szent Száva tiszteletére szentelt (pravoszláv) templomok meglátogatása után (három kezű Szűzanya kép)

Zimonyra mentünk. Zimony is a szerb főváros része. A vár középső területén áll a Honfoglalás-emlékmű, amely ma Hunyadi-torony néven kilátóként üzemel.

Gyönyörű kilátás nyílt a torony alatt elterülő városra és a kanyargó folyóra. Útközben megálltunk és lencsevégre kaptuk az 1000 éves határt jelölő világítótornyokat. Vissza érve Székelykevére résztvettünk a szentmisén, majd a vacsora (tárkonyos kapros zöldségleves, székelykáposzta, tejföl), után Dani Zoltán nyugalmazott ezredes előadását hallgattuk végig, melyben beszámolt hogyan sikerült lelőnie az amerikai lopakodót.

Az előadás után egy kis zongorázás, sörözés következett, majd visszamentünk  szállásainkra.

... folytatás hamarosan ...