Szerda - július 24.
Útrakeltünk a Vaskapu 134 km hosszú szurdokvölgyének irányába, a Galambóci-szurdok felé. Csodálatosan szép vidéken utaztunk. Bal oldalunkon a Duna kísért minket.
A Duna, mely helyenként pár száz méter szélesen, máshol több kilométer szélesen vágja ketté a tájat. A tájat ami mesébe illő szépségel kápráztatott el mindenkit. Egy kis szünet erejéig megálltunk és dinnyét majszolt a társaság :-) Egy villámlátogatás erejéig megszemléltük a djerdab vaskapu vizierőművet.
Innen már vissza indultunk Székelykevére. A buszban nagy meglepetésünkre Varga B. Tamás (édesapám bérmakeresztfia) dalai szóltak. Székelykevén már finom vacsora várt minket, amit kellemes hangulatú beszélgetés, sörözés és sakk mérkőzés követett.
Csütörtök - július 25.
Reggel 8:30-kor útrakeltünk Szendrő felé, ahol a Brankovics György építette várat tekintettük meg és bóklásztunk a vár falai között.
Valamikor 21 tornya volt. Itt hunyt el Kinizsi Pál 1494-ben, és raboskodott itt Hunyadi János. Egy kis meglepetésként megnéztük a Duna tekergő medrének makettjét Kevevárán.
Utunk a Delibláti homokpusztán vezetett keresztül, mely a maga 36 km hosszúságával és 11 km szélességével egyedülálló természeti jelenségnek számít. Ma már erdővel és legelővel megkötött a talaja, már nem vándorolnak a homokdűnék :-) A homokpusztát átszelve Versec felé folytattuk utunkat.
Először buszunk feltekergett a város feletti dombságra melyet a földtörténet legidősebb közetrétege alkot (ez valójában egy megsüllyedt hegység csúcsa). Egy kis gyaloglás után csodálatos panoráma tárult elénk. Messzire el lehetett látni onnan fentről.
Miután lesétáltunk a vár alatti parkolóba, ettünk, ittunk. Ez után Versec városban néztük meg a két tornyú katolikus templomot és koszorúztuk meg Herczeg Ferenc író emléktábláját mely az író szülőházának falán van elhelyezve.
Egy kis szabad program után visszaindultunk Székelykevére, hogy megnézzük a temető bejáratában elhelyezett székelykaput.
Itt készült csoportkép is kis csapatunkról. A falu tájházát is megtekintettük. Nagyon szép gyűjteményt sikerült összeszedniük, így megőrizni örökségüket. Aztán a vacsora keretein belül megejtettük a búcsúestet. Kis csoportunk dalban, versben búcsúzott házigazdáinktól, vendéglátóinktól.
A vacsorát aztán borkóstolóval egybekötött zenés mulatság követte, egy kis csocsóval megfűszerezve. Jó hangulatban telt el az este. Köszönet érte. :-)
Péntek - július 26.
Reggeli után elbúcsúztunk vendéglátónktól. Bepakoltunk a buszba és útra keltünk. Első megállónk Alsóelemér volt. Útközben volt egy kis "ügyünk" a szerb szervekkel...
Alsóelemér restaurálás alatt álló templomában egy kis megemlékezést tartottunk, majd megnéztük a kriptában Kiss Ernő, aradi vértanú sírját. Alsóelemér után Csúrogra látogattunk el. Megtekintettük a július elején avatott emlékművet, megemlékeztünk a lemészárolt magyarokról.
Megemlékezésünk után Óbecse volt kövezkező megállónk. Itt megtekinthettük Európa első hajózsilipjét, mely üzemeléséhez saját maga fejlesztett áramot. "Eiffel hajózsilipje" néven is ismert, mert fémszerkezeti tervei a híres francia mérnök Gustave Eiffel irodájában készültek. Műemlékké nyilvánították és 1975 óta nem üzemel.
Megemlékezésünk után Óbecse volt kövezkező megállónk. Itt megtekinthettük Európa első hajózsilipjét, mely üzemeléséhez saját maga fejlesztett áramot. "Eiffel hajózsilipje" néven is ismert, mert fémszerkezeti tervei a híres francia mérnök Gustave Eiffel irodájában készültek. Műemlékké nyilvánították és 1975 óta nem üzemel.
Ada volt következő állomásunk, ahol a Vajdasági Nagycsaládosok Szövetségének vendégei voltunk egy kis frissítő és pár magvas gondolat erejéig.
És már robogtunk is tovább Zenta felé. Zentán egy kis városismertetés után a városközpontban tettünk egy kis sétát, majd egy szentmisére tértünk be a Szent István kápolnába.
Mise után buszba szálltunk és elindultunk Tóthfalu felé. Mi a helyi fociakadémia kollégiumában voltunk elszállásolva első éjjel is.
Hazautunkon is itt voltunk elszállásolva, csak egy másik részében. Kicsit meleg volt éjszaka, de jó helyünk volt.
És már robogtunk is tovább Zenta felé. Zentán egy kis városismertetés után a városközpontban tettünk egy kis sétát, majd egy szentmisére tértünk be a Szent István kápolnába.
... búcsúvacsoránkon túravezetőnk Zoltán bemutatta családját
és még egy kis meglepetésről is gondoskodott,
hogy jókedvűen fogysszthassuk el vacsoránkat ...
Hazautunkon is itt voltunk elszállásolva, csak egy másik részében. Kicsit meleg volt éjszaka, de jó helyünk volt.
Szombat - július 27.
Reggeli után elindultunk hazafelé. Megálltunk még Magyarkanizsán, ahol a helyi általános iskolában nagy szeretettel vártak bennünket.
Egy kis városismertetés után melyet az iskola diákjai adtak elő, meglátogattuk a templomot, majd egy helyi galériát egy pravosláv templomot ahol a pópa köszöntött bennünket.
Innen buszra szállva elindultunk a határ felé. Nagy meglepetésünkre a szerb határon egy sima pofavizit után átengedtek minket.... talán a magyar oldalon tovább tartott az átkelés. Összesen egy órát álltunk. Szegedre érkeztünk. Buszunk a Tisza partján parkolt le.
Itt kaptunk egy kis szabadidőt. Körülnéztünk Szeged belvárosában, majd miután mindenki megérkezett a buszhoz elindultunk haza.
Egy kis városismertetés után melyet az iskola diákjai adtak elő, meglátogattuk a templomot, majd egy helyi galériát egy pravosláv templomot ahol a pópa köszöntött bennünket.
Innen buszra szállva elindultunk a határ felé. Nagy meglepetésünkre a szerb határon egy sima pofavizit után átengedtek minket.... talán a magyar oldalon tovább tartott az átkelés. Összesen egy órát álltunk. Szegedre érkeztünk. Buszunk a Tisza partján parkolt le.
Én nagyon jól éreztem magam. Egy igazán jó csapat jött össze az idei túrára. Köszönet a Palóc Társaságnak a szervezésért, az utastársaknak a jókedvért, túravezetőnknek a professzionális kalauzolásért, söfőrünknek a biztonságos kilométerekért. Hatalmas élmény volt ez a néhány nap :)