A másik oldalról...

Ma is készült néhány fotó. Igazából, csak úgy elindultam, vittek a lábaim. Nem mentem messzire, mert volt más teendőm is, de azért csak elkattintottam néhány fotót:

Az első hó...

"Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörű, igen gyönyörű!

Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is továbbvándorol"

(Pierrot)

Néhány fotó a mai havazás emlékére. Szép, szép a hó, de csak a meleg szobából az ablakon keresztül... Gondolom mi autót vezetők egyet értünk :)

Ősz Ipolyvarbó határában

Tegnap ebéd után fényképezőgéppel az oldalamon sétálni, fotózni indultam. Szépen sütött a nap, kellemes meleg volt. A sétám hosszabbra sikerült, mint gondoltam, de nem bántam meg. Sétáltam, gondolkodtam, zenét hallgattam és fotóztam... Az eredmény itt látható:

 

Szerelmes répapár :)

Néhány perccel ezelőtt kaptam valami nagyon érdekeset egyenesen a kertből. Szóval ez most nem kamu. Én fotóztam személyesen, hogy megoszthassam, milyen szerelmes répák növekedtek a kertünkben :)

 

Vicces mi? :)

Budapesti séta négyesben...

Miután megérkeztünk Budapestre és becuccoltunk Lórihoz (köszi a szállást), szükséges feladatainkat is elvégeztük, találkoztunk Szilvivel és így négyesben (Szilvi, Rita, Lóri és én) indultunk neki egy kis városnézésnek. Ez alatt születtek a következő fotók Budapestről:

Hajnalban a rét is más...

Szombat reggel gyalog mentem Őrhalomba, hogy ott csatlakozzam Ritaékhoz. Budapestre indultunk. Az őrhalmi réten a reggeli ködben gyalogolva érdekes színekben pompázó fotót készítettem.

 Még egy gombázni indulót is sikerült lencsevégre kapnom. Szép lassan eltűnt a sűrű ködben.

Rozsdamentes Acéltoll

Úgy gondolom az a legjobb, ha az Acéltoll (össze)szerkesztőjének Szabó Gábornak szavait idézem ebben a blogbejegyzésben. A mondatokat a facebook-ról szedtem össze :)


"Egy kép, ami többet mond ezer szónál. Kész a Rozsdamentes Acéltoll! Aki szeretne belőle vásárolni, rendelni, az írjon mailt a rozsdamentes.aceltoll(kukac)gmail.com címre, és megoldjuk, hogy eljusson hozzá! Ezúton szeretném megköszönni a segítséget, odaadást, támogatást annak a tucatnyi embernek, akik nélkül nem jöhetett volna létre a lap. Hiszem, hogy jót és jól tettünk, szép lett! Kérlek benneteket, osszátok meg minél többen. A lap teljes bevételét a Szakkay József Szakközépiskolának, azaz az Iparinak ajánljuk fel.

 Sziasztok: a koncepció az volt, hogy legyen egy olyan lap, amit azok az emberek írnak, alkotnak, szerkesztenek, akik régen Iparisták voltak. Döcögősen bár, de aztán szépen elindult, így lett 20 oldalnyi az anyag, és bőkezű szponzorainknak hála nagyon szép lett, teljesen színes, krétapapíron van nyomtatva. A koncepció további - ugyancsak fontos - része volt, hogy a kinyomtatott példányokat odaadjuk az Iparinak, és az eladásokból származó bevétel pedig őket illeti.

Ára 1 EUR + postaköltség.

Ahogy a sikert elnézem, nem kizárt, hogy az Iparista napokra legyen még egy.

És akkor a tartalom: 

Egyrészt, alkotó kollégáink nagyon szép fotókkal "ajándékoztak" meg (Fagyas Robi, Kovács Lacii), vannak illusztrációk (Kovács Krisztián, Silling Erika), van három riport (Bohác Anita, Reisz András, Fabó Mari - ezeket én készítettem), illetve van még pár gondolat tőlem meg Kovács Krisztiántól és egy fényképes beszámoló Indiáról (Medve Zolitól) Nem sok, de kezdetnek szerintem nagyon is megteszi."

Ma én is kezembe kaptam a Rozsdamentes Acéltollat. Meghozta a posta. Tényleg nagyon szép lett. Letisztult forma, figyelemre méltó tartalom és nem utolsó sorban minőségi papír. 

Kastélytúra Acsán

Tegnap néhány óra erejéig Pest megyébe, kirándultunk, Acsa községbe. Erről a Cserhát lábánál fekvő faluról először Berti barátomtól hallottam. Igazából nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, de megtörtént. A közutak brutális állapotban vannak ebben a régióban. Alig bírtam kerülgetni a kátyúkat. De ahogy a közmondás mondja: "Minden jó, ha a vége jó"... egy csodálatos helyre találtunk Acsától néhány percnyire. Az Acs-újalki Kastélyt látogattuk meg. 

Mikor odaértünk és megtaláltuk a kastélyba vezető bejáratot, összefutottunk egy kedves, mosolygós ifjú hölggyel, akiről később kiderült, hogy ő az idegenvezető a kastélyban. Megvettük a belépőket (sajnos a sajtóigazolványomat nem fogadták el - nem ismerték...) és bebocsátást nyertünk a felújított kastély belső termeibe. Sajnos a fotózást nem engedélyezték, csak a kerben, ezért csak itt készítettem fotókat...