Egy kis történet...

Kaptam egy érdekes történetet e-mailben. Gondoltam megosztom itt a blogomon.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...Mondja neki: - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen...... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek összefutott a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:- Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét összefutott a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. `A Pokol gyakran itt van a Földön.´

Gyúrunk w@zeg - izmos embereket fotóztam

Ez a hétvége sem volt túlzottan egyhangú - legalábbis, ami a szombatomat illeti. Sajnos nem tudtam hazamenni, bevállaltam egy fotózást, dolgoztam. Egy testépítő versenyen vettem részt. No, nem kell félreérteni! :-))) Attól én nagyon távol állok... Ez volt az első alkalom, hogy ilyen versenyt rendeztek itt Dunaszerdahelyen.

A verseny főszervezője a helyi Arena TEAM sportszervezet volt. Egy kicsit tartottam tőle, hogy majd milyen lesz, mert eddig nem nagyon kértek fel rá, hogy fotodokumentáljak egy ilyen eseményt. Eddig ilyen fotózásokat, csak a saját szórakoztatásomra csináltam. A helyszínre érve megkerestem az egyik főszervezőt, begyűjtöttem egy kitűzőt......és csodák csodája megnyílott minden ajtó előttem - fotóztam a kulisszák mögött, sőt még az öltözőkbe is bepillanthattam :-)

A győztesek

A fényképezőm sem unatkozott. Kb. 850-900 képet csinálhattam :-) A verseny 11 körül kerdődött egy kis csúszás miatt és este 8 körül ért véget. Eléggé el volt már fáradva mindenki - engem is beleértve :-) Örültem, hogy kipróbálhattam, hogy milyen lehet egy ilyen eseményt fotózni. Sok apró trükköt tanultam, tapasztaltam. Ezek olyan semmiségek, ám fontos dolgok, amik a következőkben meg tudják könnyíteni majd a dolgomat. Remélem a készített fotók tetszeni fognak a szervezőknek! Majd kiderül :-)

Szécsény, mozi, "gumicukor és plünya :-)" - kirándultunk

Otthon voltam hétvégén. Az időjárás nem volt épp a legjobb, dehát ez van... Közeleg a tél, hozzá kell szokni. Péntek este egy moziklubos filmvetítésre voltam hivatalos Ipolynyékre (Vinica). Csúszott egy kis hiba a dologba, ugyanis a Hullám c. film helyett A csíkospizsamás fiú volt vetítve, amit a múlthéten néztem meg. De azért jó volt. Remélem a következőre is hivatalos leszek! :-) Szombaton, a hétvégére szánt tervek alapján, délután megjelentem Ritaéknál. Rita készített fincsi töltött padlizsánt.

Nagyon finom volt. Jóízűt ettem, adtunk egy kis házi koncertet :-), majd útra keltünk. Volt a tervnek bizonytalan része, de útközben eldöntöttük, hogy is legyen. Célba vettük Szécsény városát. Be kell, hogy valljam nem számítottam semmi szemetgyönyörködtetőre. Megérkezve a templom mellett sikerült leparkolnunk. Már itt megtetszett, ami a szemem elé tárult, megtetszett a város. Bementünk a templomkertbe. Rita megpróbálkozott bejutni a templomba - és láss csodát - az ajtó nyitva volt. :-))) Sajnos csak az előtérig jutottunk, de azért egy kis trükkel az üvegen keresztül sikerült megörökíteni a sötét templom belsőjét.:-)

A templomból kijövet elindultunk a sétáló utca felé. És, hogy mi tárult a szemünk elé? Lekövezett utcák, padok, ízléses utcai lámpák, virágágyasok. Egyszerűen gyönyörű volt. Nagyon meglepődtem.

Sajnos későn érkeztünk, így csak kintről szemlélhettük meg a Kubinyi Ferenc Múzeumot. Ezután rátaláltunk a várkertre. Hihetetlenül szép. Mint a mesékben. Gyönyörű fák, egy tó, patak, melyen fa hidak vezetnek át... Meseszép látvány volt. Esett az eső, de ez szinte semmit sem rontott a látványon. Fantaztikus a hely. Nyáron újra látni szeretném! Sétáltunk az esőben és lassan ránk esteledett. Mindezek után Balassagyarmarta vettük az irányt és a moziban megnéztük a Görögbe fogadva c. amerikai-spanyol vígjátékot. Egész jó volt. Csak azt sajnálom, hogy feliratos volt. Hmmmm...hogy én még nem voltam a Madách moziban szinkronizált filmen... No, mindegy... :-))))Kellemes hétvége volt... Filmklub, városnézés, mozi, séta, gumicukor, és... :-)))

"H"ideg lett...

Fúúúú!!! Ez az időjárás szörnyű. Kikészít mindenkit. Embert és állatot egyaránt. Hogy ezt a következtetést honnan vezettem le? Hát, hogy megviseli az ember szervezetét, azt szerintem mindenki érzi.

Idegesek, kapkodnak az emberek. Az utakon türelmetlenek, feszültek, dudálások, mutogatások... És, hogy honnan veszem, hogy az állatokat is megviseli? A munkahelyem ablakából rálátok egy gyalogos átkelőre. Azon poénkodtam a múltkor, hogy van itt egy kóbor kutya, ami gyakran feltünik itt és rendszeresen a gyalogosátkelőt használtja az úton való átkelésre :-) Ma is láttam. Hát nem sokon múlott, hogy elcsapja egy autó. Úgy szaladgált az úton, mint aki meg van őrülve... Remélem túlélte napot!

Bocsáss meg! - Egy újabb dal No. 18

Ezt a dalt már rég fel akartam tenni a blogra mert kedvelem, csak valahogy eddig nem jött össze :-) Most úgy döntöttem, felrakom :-)
A dal szerzője és előadója Axel és Mosquito, vagyis a Kerozin nevű 1998-ban ismerté vált formáció. Jó kis pörgős ritmus, érces énekhang, gitárbetét (sőt a klippben még egy hegedű is előkerül)... hmmm, ja és Kiszel Tünde és Donatellácska is feltűnik :-)))

...és remixverseny van hirdetve az oldalukon... :-)

Esős, szomorkás, mozizós hétvége...

Ezen a hétvégén nem indultam hazafelé pénteken. Itt töltöttem ezt a néhány napot Dunaszerdahelyen. Tegnap annyira zuhogott az eső, hogy még kimozdulni sem volt kedvem, azt már nem is említve, hogy egy tompa fejfájás volt a társam egész nap. Maradt a filmezés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy újabb mozis napot tartottam, ami a végére tényleg azzá vált. Node csak sorjában...

Délelőtti filmjeimet csak találomra válogattam. Nem is indult túl bizalomgerjesztően :-))) Az első címe Vérfarkasok volt. Hát mondjuk a címe alapján nem is reméltem, hogy ettől komolyabb lesz. El is lettem volna nélküle :-)A második film címe A csíkos pizsamás fiú volt. Ez a dráma egy nagyon szomorú történetet mesél el, ami a II. világháború idején játszódik. Főszerepben egy náci tiszt fiával (Bruno) és a láger kerítésének túl oldalán élő vele egyidős zsidó fiúval (Schmuell).

A film kettőjük barátságát mutatja meg, ami a végén tragédiába torkollik, amikor Bruno "csikos pizsamát" öltve beszökik a láger területére.
Harmadik filmem a Sasszem (Eagle Eye) volt. A film két idegen találkozásáról szól, amit egy rejtélyes telefonhivás hoz össze. A telefon végén egy női hang beszél, ami megfenyegeti őket családjuk és életük elvesztésével, egyre veszélyesebb dolgokra kényszeritve a szereplőket, amitől a legveszélyesebb bűnözőkké válnak. Az egész mögött egy hatalmas kapcitású, mindenhez hozzáférő számitógép van... Kitudja mennyi lehet a valóságalapja...???

Este Poci és Bigyi társaságában meglátogattam Győrt és moziba mentünk. Eddig soha nem látott embermennyiség volt most ott jelen. Nem is értettem.
A Végső állomás c. film 3D-s verzióját néztük meg... Egy élmény volt, ahogyan röpködtek a tárgyak a nézők felé :-) Csak húzgála a fejét mindenki (velem együtt) :-)Mozi után tettünk még egy kis sétát a városban. Nagyon hangulatos hely Győr. Kellemes sétálóutcával, bulizó, szórakozó emberekkel... Tetszett. Szóval így telt a szombati napon :-)

Beszóltak, mert fotóztam...

Furcsa "élményben" volt tegnap részem. Volt egy kis időm, ígyhát arra gondoltam telefonálok egyet. Jó idő volt, ezért beszélgetés közben kisebb sétát tettem a munkahelyem szűk környékén és felfedeztem egy faragott szobrot. Már elsétáltam arra többször is, szerintem már láttam is a szobrot, de valahogy csak most figyeltem fel rá úgy érdeklődéssel. Beszélgetésemet befejezve visszatértem a munkámhoz, de nem hagyott nyugodni a szobor. Fogtam a fényképezőmet és visszatértem a helyszínre, hogy meg is örökítsem. A közeli vendéglátó egységben szabadidejét töltötte három fiatalember. Amint befejeztem a fotózást visszafelé indultam. Hallom amint beszólt az egyik úriember, hogy: "No, most már lehet cikkezni az újságnak, hogy nincs kiírva szlovákul a magyar szöveg fordítása.." Majdnem meg is ijedtem, hogy hááá...wazeg még megvernek itt, mert fotózni mertem. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy nem volt semmi tervem a fotókkal, mindössze meg szerettem volna örökíteni saját célokra. De úgy látom akarva-akaratlanul is elérték, hogy cikkezzek a dologról, igaz más okból... Furcsa ez az ellenséges gondolkodás, ami mostanában az emberekben van. Mindenkiben először a rosszat látják... Szomorú... Szerintem.

Egy újabb dal - No.18

Erről a zenekarról - Ismerős Arcok - már írtam itt a blogon. Nemrég megjelent új albumuk, Lélekvesztő címmel. Meg is szereztem és csináltam is egy saját válogatást az eddigi albumaikból. Az autóban is ez a válogatás szól. Az új album számomra legkedvesebb, legjobban tetsző dala az "Itt jártam" címet viseli. A youtube-on csak a lenti koncert felvételt találtam erről a dalról. Egész kellemes minőségbe közvetiti a dalt. Hát hallgassátok! :-)

...ami tegnap kimaradt :-)

A tegnapi kis bejegyzésből kifelejtettem egy kis érdekességet. A nógrádi vár megtekintése után, a parkolóban az autó felé tartva pillantottam meg ezt a kis szösszenetet, amit nem hagyhattam ki. Le kellett fotóznom :-)A táblán szereplő sorok és a tábla felfogatási helye (mármint, hogy egy árnyékszék oldalán van) érdekes kombinációt alkot :-) A cukrászda címét közölni kívánó alsó két sor is 10 pontos :-))) Vagy csak szerintem félreérthető ez a fotó ??? :-))

Nógrád várában vendégeskedtünk - kirándultunk

Hétvége volt. Megint olyan gyorsan rohant el, mintha nem is lett volna. Pénteken későn értem haza. Reggel arra ébredtem, hogy ezerrel süt a nap. Mivel az otthoni munkára vonatkozó tervek nem jöttek össze és nagyon szépen sütött a nap, egy múlthéten elejtett ötlettől vezérelve :-) böngészni kezdtem az interneten és meg is találtam az említett uticélt, Nógrád községet. Ez a község büszkélkedhet egy várral (pontosabban egy várrommal), ami már messziről köszön az arrafelé látogatóknak. Nem fogok részletekbe menni a vár történelméről. Akit érdekel, az megnézheti, elolvashatja itt.
Mondhatni könnyedén odataláltunk. Előtte egy kis térkép böngészés, majd Rita volt segítségemre :-) Odaérkezve szűk kis utcácskák vártak minket, de a falucska javár kell írni, hogy helyes kis táblácskákkal mutatják meg az oda látogatóknak, milyen irányba található a vár. Megtaláltuk mi is. Leparkoltuk Georgio-t :-)). A vár tövében egy emlékműcsoport áll. Közepén egy kőből faragott térkép található, melyet a hét vezért jelképező kopjafák vettek körül. A várkapun belépve gyönyörű látvány tárult elénk. Így írhatnám körbe: Nagy zöld terület, melyet romos falak ölelnek, amit már a látogatók vettek birtokukba. Iskolások számháborúztak, párok üldögéltek a fűben, különböző csoportok nézelődtek, fotóztak,, és még sorolhatnál. Csatlakoztunk mi is és körbenéztünk. Gyönyörködtünk a kilátásban, üldögéltünk, beszélgettünk, fotźtunk és gumicukrot ettünk :-) Nagyon kellemes kis hely. Nyári piknikezésnek meg egyszerűen tökéletes. Örülök, hogy megnéztük. Ide is el szeretnék majd még látogatni! Az este kellemes sétával folytatódott, amit fincsi vacsival fűszereztünk meg (köszi érte) és egy érdekes film megnézésével fejeztünk be. Hmmmm... Kellemes hétvége volt :-))))

Fotózás és ami a kulisszák mögött történik...

Tegnap a cégben fotózáson voltam. Egy konyhaszekrényt kellett úgy rendbekapni, hogy eladható és "gusztusos" legyen :-)))). Szeritem sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen körülmények között készült fotókból lesznek a reklámfotók. Hát most következzék egy kis betekintés a kulisszák mögé.

Húzogatható, kitámasztott ragasztott farost látványfalak, amiket vízell töltött hordók támasztanak. Ajtó vagy ablaknyílással ellátott falak... minden csak illúzió. A csillogó padló szintúgy... Szóval játék a látószervekkel :-) De én ezt szeretem csinálni. Megtervezni, hogyan fog kinézni a kép (már ha hagyják...), feldíszíteni, hogy ne legyen egyhangú és rideg. Egy kis életet rakni bele :-) Aztán egy kicsit beleszólni a fotós munkájába: hogy szeretném látni a dolgokat, hogy világítsa meg a témát, mit szeretnék látni a képeken...És mindezt megvalósítani, hogy amennyire csak lehet közel álljon az elképzeléshez. Az általunk készített fényképek is egy katalógus oldalain fog landolni.A mellékelt képeken lehet látni a fotók készítésének körülményeit és a végeredményt. Ugye milyen érdekes? :-)))