Ahogy azt az előző blogbejegyzésben írtam már, egy lemezjátszó érkezését
vártam. A napokban meg is érkezett az Auna TT-931 típusú lemezjátszó.
Haza érve nagy érdeklődéssel szabadítottam meg az újdonsült családtagot
karton láncaitól.
A klasszikus fa borítás jól áll a „zenélő szerkezetnek”. A dizájn elég
minimalisztikus. Az első panelen a bekapcsoló gomb (piros led jelzéssel), a
hátsón egy vonal kimenet (line, stereo cinch) kapott helyet.
Csendes, szíj általi meghajtást kapott (33 és 45 ford./perc), beállítható
pitch terjedelemmel, S alakú hangszedő karral. A szerkezet 4 rezgés csillapító lábon áll. Az egész lemezjátszót egy átlátszó, buktatható takaró fedél óvja. A lemez akkor is lejátszható, ha ezt lecsukjuk.
Egy kicsit olyan ez, mint mikor filmre fotózik az ember. Ez is analóg, ebben is több élet van, mint a CD lejátszók által közvetített jelekben, hangokban. Ez is egy más világ...
És hogy Sub Bass Monster szavaival éljek:
"Pörög a fekete lemez, pattog a bakelit,Poros picikét de ugyanúgy érteni a szavait,"
A szekrények mélyéről előkerülő elfeledett emlékek újra életre kelnek. Pörögjön hát a bakelit!