Az Ipolyon túl

Az előző bejegyzést folytatva van még néhány fotó, ami az Ipoly túloldalán készült az őrhalmi réten, rétről. Innen a bejegyzés címe. 

Vékony jéghártya díszítette a partot

Ilyen "drágakövek" díszítették a folyóba lógó ágakat

Az Ipolyon innen

Otthon jártam, mert volt egy kis elintéznivalóm. Egy óra erejéig nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és pár méterre házunktól készítettem néhány fotót. Kicsit télies hangulat uralkodott a tájon. Otthon hullott a hó.

Bonbon házilag

Rita egyik kollégája, Barbi gyönyörű és finom munkáin felbuzdulva (karácsonykor volt szerencsém megkóstolni) úgy döntött, hogy belekóstol a bonbonkészítésbe. Miután Barbi beavatta a házi bonbonkészítés rejtelmeibe, beszerezte a szükséges formákat - én rendeltem kínából :) - illetve alapanyagokat, ma este kezdetét vette a kísérlet.

Kétféle bonbon készült: Étcsokis-aszalt meggyes, és karamelles-nugátos krémmel töltött szintén étcsokis bonboncsoda.

Ízek hiányában beszéljenek a fotók (amúgy nagyon finom lett - le van tesztelve) 

Meglepkék logó terv és egyéb

A meglepkék.hu "élményszervező vállalkozás" meghirdetett egy logópályázatot, hogy a meglévő logójukat lecseréljék, frissítsenek a céges arculaton. Erre a pályázatra én is küldtem egy logó és arculat tervet - logót, borítékot, levélpapírt, névjegykártyát... A cég eredeti logója így néz ki:

Ebből születtek az én verzióim is. Sajnos nem nyertek, de mint referenciát ide a blogra kirakom:

 

... aztán a kiírók kérésére változtattam a színeken és megfordítottam a lepkémet:

 

A Vad Fruttik színtelenül színes világa

Elég gyakran szól a rádióban mostanában a Vad Fruttik, Szemben a nappal című dala. Nekem a Vad Fruttik zenekar régi nagy kedvencem. Már több alkalommal (1, 2, 3, 4) megosztottam egy-egy dalukat, vagy pár sort róluk itt a blogon.

Azt írja róluk a wikipedia, hogy alternatív rock banda. Szerintem ez a megfogalmazás nem a legpontosabb meghatározása a munkásságuknak és zenéjüknek. Ez a zene ettől azért több.

Elég egyedi, helyenként vontatott dallamvilággal operálnak, időnként átváltanak  zúzósabb, keményebb kottába. Előfordulnak technósabb, drum and bass-esebb alapok, ami mellé a stroboszkóp villogása akár baráti kezet is nyújthat.

Szóval elég sokszínű a zenéjük. Én nem skatulyáznám be őket egy alternatív rock címkéjű dobozba. Nagyon is hallgathatóvá teszi zenéjüket a dalok dallamvilága. Az hogy a dalok nem egyhangúak, hanem a dalon belül több féle stílus is találkozik. Amikor eluralkodik a dalban a pogó, hirtelen képbe kerül egy szintetikus hangszer, vagy egy lágyabban szóló hangszer és ad egy kis pihenőt, hogy a hallgató, a bulizó ember pihenhessen, erőt gyűjthessen a következő pogós részre. Jól fel vannak építve a dalok. Jók a szövegek, fülbemászók a dallamok. 

Videóklippjeikben "kevés a szín". Ellenben a zene kiszínezi az összképet. A néző jobban tud koncentrálni a zenére. Az egyensúly nem borul fel. A videó nem veszi el a figyelmet a zenérő és fordítva. Jók a képek, jó a zene. Szeretem :)  

Korniss Péter fotóelőadása

"Minden akkor kezdődött, amikor visszatértem a múltba"

Tegnap este ismét az Erzsébetligeti Színház adott otthont az Ingyenes fotóelőadások sorozat következő epizódjának, melyben Korniss Péter fotográfus tartott előadást. Előadást, ami olyan lebilincselő volt, hogy majdnem elfelejtettem kellő mennyiségű fotót készíteni, hogy színesebbé tegyem ezt a blogbejegyzést.

Egy igazi mesélő állt tegnap este a színpadon, aki élete egy szeletét tárta a közönség elé úgy, hogy megtűzdelte azt olyan fotókkal, melyek szintén meséltek.

"A képen annak lenyomatát őrizzük - ami volt"

Olyan fotósorozat, olyan pillanatai jelentek meg a kivetítőn, amely lekonzerválta az elmúlt időt és mutatott be olyan pillanatokat a múltból, amit napjaink fotósának már nincs esélye megörökíteni.

Néhány fotó, a kivetített képek közül: 

 

 Az érdekesebbnél-érdekesebb képek és a képek mellé szőtt gondolatok szinte elvittek abba a korba és szituációba, amikor és ahol a képek készültek. 

"Amikor tudatában voltak a csodának, hogy a fényképezőgép "megörökíti" őket"

A mindennapok, vagy épp ünnepek öröme, vigaszsága, levertsége, fájdaloma, és még sorolhatnám, mennyi érzés jött át a fotókból.

Nagyon örülök, hogy részese voltam ennek az előadásnak. Nekem személy szerint az eddigi előadások közül ez volt az, amelytől igazán feltöltődtem. Jó volt hallgatni Korniss Péter tanácsait, élet tapasztalatait, és azt, amilyen alázattal beszélt "A" fotózásról.

"Úgy gondoltam, a tárgyakat a múzeumok polcain, a viseletet a vitrinekben, a zenét és az éneket hangszalagon, a táncot pedig színpadon lehet megőrizni.

A fotográfia ajándéka, hogy megörökíthetjük a legtűnékenyebbet is: az embert - abban a világban, amelyet maga teremtett és éltetett."

(Az idézett mondatok Korniss Péter honlapjáról származnak.)

Éjszakai kirándulás a Citadellán

Hétvégén egy hirtelen kirándulást tettünk a Citadellára. Anna és Attila indíttatására találkoztunk és célba vettük az "Asszonyt a hegyen". Éjszaka még nem voltunk fent soha. Most már ez is meg volt. Nagyon szép a város onnan. 

... nem tudom mi az a 3 pont a szobor lábánál... 

Ha valaki teheti, menjen fel és nézzen körül! Sokkal nyugalmasabb a világ onnan fentről. Kellemes volt a társaság, a látvány és az egész este. Köszi érte! :)