Megintcsak hazalátogattam a hétvégére. Már nagyon vártam, hogy hazai tájon járjak. Mostanában valahogy mindig vágyakozom haza. Hogy mi lehet az oka??? :-))) Hmmm... :-)
Ritaéknál röfigyilok volt. Finom vacsi várt. Fúúú, de jó volt. Finom volt minden. Az abált kása és a pörkölt krumplival is. És mindez görög salátával...
Másnap tervbe vettem, hogy megmosom Giorgio-t, de sajnos nem jött össze. Azóta is sajnálom :-) Dél körül aztán elindultam Ritához. A kertben találtam, amint szőlőt kötözött.
Egyből lecsaptam a témára és elsütöttem néhányszor a fényképezőmet. A munka befejeztével ebédeltünk, majd egy kis lazítás után elindultunk, hogy felfedezzük (pontosabban, hogy felfedezzem) a falu, szememtől eddig rejtve maradt részeit. Annyira tetszett a látvány, hogy csak vigyor volt az arcomon a látványtól - boldog meglepettség. Az emberek már a kertekben sürgölődtek, tettek-vettek, örültek a kellemes meleg időjárásnak.
Csak sétáltunk a patakparton a napsütésben. Beszélgettünk komoly és kevésbé komoly témákról, nevetgéltünk, "zahrádka"-s gumicukrot ettünk és fotókat készítettünk. Olyan jó volt, teljesen kikapcsolt és ellazított. Remélem megismételjük ezt még! Szeretném!
Ahogy vissza értünk, autóba ültünk és célba vettük a szomszédos Ipolybalogot a nyári kirándulás díjának befizetése céljából. Miután ez is megvolt, visszatértünk, asztalhoz ültünk és megvacsoráztunk. Isteni finom káposzta volt terítéken. Mivel kaptam még belőle vasárnap is, újra érezhetem ízét ennek a remekműnek :-) Köszi.
Este aztán még csigát etettünk, futtatunk, simogattunk (bár én inkább csak néztem...) :-))))
Sajnos ez a hétvége is nagyon gyorsan elszaladt, de vigasztal, hogy hamarosan jön a következő. Remélem az is kellemes, pihentető, és emlékezetes lesz! Már várom :-)))
