A múlt héten valahogy nem volt ihletem az íráshoz, pedig lehet, hogy lett is volna miről írni. Mivel az idő visszafordíthatatlanul halad előre, ezen már úgysem tudok segíteni.
Írok hát a legutóbbi hétvégéről néhány sort. Pénteki indulásomat DS-ről sikerült úgy intéznem, hogy délben elindulhassak hazafelé. Balassagyarmaton megvártam párocskámat, aki Budapestről érkezett. Két pizza társaságában haza indultunk és Megasztáros véget csináltunk az estének . Másnap kellemes őszies idő volt. Reggel hozzáfogatam kerekeket cserélni Giorgio-n. Utóbbi késői haza érkezéseim során már-már 0 celsius fok körüli hőmérsékleteket mutatott kicsi kocsim hőmérője. Úgy gondoltam hát, eljött az ideje, hogy megkapja téli "csizmácskáit". A sikeres kerékcsere után (amit a csavarok kiengedhetetlensége miatt szervizben csináltattam) egy kis megbeszélt, előre egyeztetett csavargásra mentünk párommal :-)
A célállomás Bánk volt. Voltunk már itt egy évvel ezelőtt is, de látni akartuk a helyet így ősszel, levélhulláskor.
Szépen sütött a nap, kellemes időnk volt. Sétáltunk, fotóztunk, nagyokat röhögtünk. Egy szóval jól éreztük magunkat és egymást.
Ezt a helyet csak ajánlani tudom mindenkinek. Gyors kiszolgálás, kellemes környezet, figyelmes és barátságos pincérek és finom ételek - ez mind elmondható a helyről. A finom vacsora után hazafelé vettük az irányt. Esti álomba ringató programként X-faktort néztünk.
Másnap reggel a vasárnapi misére igyekeztünk. Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Iskola énekkara szinesítette ifjusági dalokkal a szentmisét. Nagyon tetszett, ahogy a fiatalokból álló csapat furulyával, gitárokkal megfűszerezve frissítette a mise megszokott, monoton menetét.
(Az énekkar képeiért köszönet Zolcer György atyának)
Remélem máskor is eljönnek még és csengő dallamaikkal példát mutatnak, hogyan lehet még dícsérni az Istent! Mi is bekapcsolódtunk az énekbe, hiszen ismertük a dalokat :-).
A célállomás Bánk volt. Voltunk már itt egy évvel ezelőtt is, de látni akartuk a helyet így ősszel, levélhulláskor.
Késő délutánig ott maradtunk, majd indultunk haza. Mivel megéheztünk, Balassagyarmaton betértünk a Trattoria Dolce Vita olasz étterembe - (erről a helyről már írtam itt egy bejegyzést), ahol mennyei kemencében sült húsos lasagne-t ettünk.
Másnap reggel a vasárnapi misére igyekeztünk. Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Iskola énekkara szinesítette ifjusági dalokkal a szentmisét. Nagyon tetszett, ahogy a fiatalokból álló csapat furulyával, gitárokkal megfűszerezve frissítette a mise megszokott, monoton menetét.
(Az énekkar képeiért köszönet Zolcer György atyának)