"A börtön ablakába soha nem süt be a nap"
....kezdhetném így is ezt a bejegyzést, mert esetünkben tényleg így van, de csak szépen sorban...
Szombat délután Rita küldött néhány email-t, amik egy kis programajánlót tartalmaztak. Ezen a szombaton egész Magyarország területén "múzeumok éjszakája"-t tartottak.
Így volt ez Balassagyarmaton is. Érdekes kis műsor várt az érdeklődőkre. Börtön látogatás rabszállító járművel, tűzoltóság megtekintése :-)
Az egész úgy kezdődött, hogy a tűzoltóságon kellett jelentkezni. Itt felvették az adatainkat, kaptunk egy pogácsát - amiben a letöltendő büntetésünk volt közölve :-)...
...a pogácsa és amit bele sütöttek...
Ezt követően egy fotókból összetűzdelt vetítésen vettünk részt a tűzoltóság egyik termében ahol kipróbáltuk hogy áll a tűzoltósisak :-)
...a karszalag...
Nemsokkal ez után mennünk kellett. Várt minket a rabszállító. Ezzel vittek minket a Balassagyarmati Fegyház és Börtön épületébe. Elég nyomasztó érzés volt, amikor ránk zárták a rabszállító rácsos ajtajait... Gyorsan odaértünk.
... a rabszállító és a "londiner"- feketében...
... a leghátsó sorban kaptunk helyet... kattant a zár... a rácsos szellőző ...
A rabszállító sofőrje olyan profizmussal terelte a nagy teherautót, hogy néha szinte centiméterekkel ment el a bejárat falai mellett. Sajnos nem fotózhattunk. Ezt nagyon sajnáltam. Nem is értem, miért nem lehetett fotózni. Dehát ha ez volt a szabály, hát ez volt a szabály... Megnézhettük Sisa Pista celláját, megismerhettük életét. Megnéztünk több kiállítást a börtön különböző részein. Voltunk a legfelső emeleti kápolnában is, ahol előadás várt minket, majd egy kiállítást tekinthettünk meg a börtön alatti pincében.
... a magasból ...
Ez után mindenki megkapta az Elbocsátó nyilatkozatot. Lehetőség volt az udvaron elhelyezett sátrak alatt fotózkodni, és a börtönlakók által készített tárgyak megvételére.
... a magasból ...
... elbocsátó nyilatkozataink ...
Egy kicsit még elidőztünk itt, beszélgettünk, majd a kijárat felé igyekeztünk, ahol elkérték tőlünk a névre szóló elbocsátó nyilatkozatot. Így sétálhattunk ki az utcára. Majd végig a városon, vissza az autóhoz. Mivel éhesek voltunk és ott parkoltunk a Dolce Vita pizzéria előtt, betértünk egy pizzára... Egy pizzára, ami majdnem másfél órán keresztült.
... nincs pizza... lett pizza...
...itt jön egy kis kritika...
Amennyire szerettem ezt a helyet, annyira elvesztettem benne a bizalmamat. Tutira kap még egy esélyt, de ha még egyszer ennyit kell várni egy pizzára, azt a pincér nem fogja megköszönni, amit tőlem kap és nem fogom beérni egy elnézéssel... Én már most is hajlandó lettem volna reklamálni, vitatkozni, de Rita lecsillapított... Ez volt a szerencséje a pincérnek :-)) ....meg, hogy isteni finom pizzát rakott le az asztalra :-)))
Hát így telt a szombat délutánunk, esténk a múzeumok éjszakáján Balassagyarmaton. Köszi a börtön randit :-)