Kedden (2012.02.07.) a dunaszerdahelyi VMK-ban Caramel koncertre sorakoztunk, Poci, Bigyi meg én. Még a múlt héten váltottunk jegyet. Én kettőt is, mert úgy volt, hogy Rita is el tud jönni. Sajnos ez a terv nem jött össze, így tovább is adtam a jegyen.
Az este 6-ra meghirdetett koncert kb 15-20 perc késéssel indult és talán tartott egy órán keresztül. Egy kicsit ingerszegénynek ítéltem az egészet. Főleg a környezetet, "díszletet".... Így van ez, mikor egy nagy színpadot egy ember akar betölteni.
Ha valaki járt már fesztiválokon ott láthatott olyat, hogy az egyszemélyes (vagy több) produkciók mögé vetítenek mindenféle színes ábrákat, filmeket, jeleneteket... Itt is valami ilyennel kellett volna kitölteni a színpad űrét... Biztosan nagyobb élményekkel hagytam volna el a helyszínt és a blogbejegyzés is lelkesebb lenne.
De gondolom ennek anyagi vonzata is van (volna), bár előfordulhat, hogy megérné... De nincs nagy jelentősége annak, hogy itt adom a tanácsot (osztom az észt), mert azon kívül, hogy megírom ezt a blogbejegyzést, más úgysem fog ezügyben történni...
Viszont minden elismerésem a Caramelé. Komoly tudás van a torkában. Nagyon komoly énekhangokat csalogatott ki magából. Nem véletlenül nyerte meg a 2. Megasztárt.
A hangosítás hangilag rendben volt, nem nagyon lehetett hibázni... a zenei alapok cd-ről szóltak... Az egyik dalnál fel is akadt a cd... Kicsit égő és ciki volt... Egy kicsit olyan volt, mintha nem lett volna profi szervezés... Ez az én véleményem (de nagy a gyanúm, hogy mások is egyet értenek velem).
A dalok közötti stand up-os poénkodások egész jók voltak. Kellemes, vicces, közvetlen emberkének tűnt. Ezek nélkül az összekötő szövegek nélkül viszont lapos lett volna az egész. Ha háttérzenekar kísérte volna Caramel-t, az lett volna az igazi. Annak lett volna igazi hangulata... Majd talán legközelebb...
Az utoljára elhangzott dalról készítettem egy videót. Ismételtem elnézést kérek a minőségért. Ha a kép nem is, de a hang azért élvezhető :)
... remeg, remeg, de az enyém :) ...
Ilyen események alkalmával derül ki a tény, hogy a 70-300-as objektív megvásárlása is jó döntés volt :)
Ha valaki járt már fesztiválokon ott láthatott olyat, hogy az egyszemélyes (vagy több) produkciók mögé vetítenek mindenféle színes ábrákat, filmeket, jeleneteket... Itt is valami ilyennel kellett volna kitölteni a színpad űrét... Biztosan nagyobb élményekkel hagytam volna el a helyszínt és a blogbejegyzés is lelkesebb lenne.
De gondolom ennek anyagi vonzata is van (volna), bár előfordulhat, hogy megérné... De nincs nagy jelentősége annak, hogy itt adom a tanácsot (osztom az észt), mert azon kívül, hogy megírom ezt a blogbejegyzést, más úgysem fog ezügyben történni...
A hangosítás hangilag rendben volt, nem nagyon lehetett hibázni... a zenei alapok cd-ről szóltak... Az egyik dalnál fel is akadt a cd... Kicsit égő és ciki volt... Egy kicsit olyan volt, mintha nem lett volna profi szervezés... Ez az én véleményem (de nagy a gyanúm, hogy mások is egyet értenek velem).
Az utoljára elhangzott dalról készítettem egy videót. Ismételtem elnézést kérek a minőségért. Ha a kép nem is, de a hang azért élvezhető :)
... remeg, remeg, de az enyém :) ...