"Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek"
Kölcsey Ferenc - Himnusz (1823)
Régi tervem volt, hogy a falunk elején elterülő - egykor még virágzó - gazdaság jelenlegi (szemetes) állapotát - vagy annak részleteit - megörökítsem.
Még május elején Ritával kisétáltunk az egykori istálók helyszínére, ahol egykor tehenek, disznók, lovak tartásával foglalkoztak...
Még emlékszem, mikor gyermekként ott játszadoztam az épületek kötött. Akkor még a hely élt, mozgott, lüktetett és nem utolsó sorban munkát adott a környező falvak lakóinak. A szövetkezet megszűnését követően aztán mindennek vége lett...
Magánkézbe került az egész és a tulajdonos "eladta téglának, vasnak". Szétromboltak mindent, kiszedték az ablakkereteket, mindent elvittek, ami mozdítható volt és pénzt hozott.
Egy szinte teljesen új szénaraktár romjai mellett vezetett utunk a "háborús övezetbe". Emlékek törtek elő belőlem. Felelevenedtek a múlt képei, ahogyan nagyapámmal a szénaszedőkocsival hordtuk ide a szénát, a síneken gördülő hatalmas "pók" pedig rendezte azt a hatalmas hangárban.
A szénaraktárból már csak a szellőzőalagútak beton maradéka áll, amit szépen lassan telehordanak szeméttel...
A szomszédos tehénistálók tetőszerkezete teljesen eltűnt. Csak a düledező romok mutatják, hol is voltak az épületek.
Ugyanígy járt a magtárként funkcionáló épület is. Szinte a földdel tették egyenlővé ezt is... Néhány épület még áll, de már-már olyan veszélyesnek tűnő állapotban, hogy félve mentünk be, néhány hangulatos fotó kedvéért.
A telepen mindent beborít lassan a szemét, a hulladék. Siralmas a látvány. Szomorú látvány...
Hazafelé inkább már a közúton sétáltunk. Persze itt is fotózkodtunk. Rita még azt is észrevette, hogy a faluból kifelé mutató Vrbovka tábla nincs áthúzva... Akkor meddig is tart a falu? :)
Rita igencsak elemében érezte magát. Kreatívkodott, fotózott bőségesen. A blogbejegyzésben szereplő fotók egy része az Ő műve. Köszi értük :)
