A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Riport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Riport. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, június 18, 2015

H.A.L. - Hang alatt a lárma - Riport

Új alternatív rock zenekar jelent meg a felvidéki zenekarok színes palettáján, a kamocsai Hang alatt a lárma, azaz H.A.L. Nemrégiben a Komáromi Napokon adtak egy rövid koncertet, ennek kapcsán kerestem meg a zenekar basszusgitárosát, Szabó Gábort.


R: Hang alatt a lárma - nem túl szokványos név ez egy zenekarnak, miért döntöttetek mellette?

SZ.G.: Az igazság az, hogy sokáig név nélkül dolgoztunk, úgy gondoltuk, hogy majd a megfelelő impulzust úgyis megadja egy külső ok vagy esemény, és majd akkor választunk egy zenekarnevet. Ez valóban így lett, jelentkezni akartunk a tavalyi Gombaszögi Nyári Tábor pályázatára, a Szlovákiai Magyar Dal Napjára és akkor kellett gyorsan egy nevet találni. Kb. 40 név közül választottuk ki ezt, de nagy megfejtést nem kell köré gondolni, leginkább az a kettősség motivált hogy mind a hang, mind az effektek "zaja" benne legyen a névben

R.: Hogyan jött az együtt zenélés gondolata?

SZ.G.: Nem is tudom, talán volt bennünk valami közlési kényszer, zeneileg és talán lírai vonalon is. Én amatőr szinten basszusgitároztam, testvérem, Dávid pedig a konzervatóriumot elvégezve gitárt tanított Érsekújvárott. Aztán azon gondolkodtunk, hogy kéne valamit kezdeni magunkkal zenélés terén, jó lenne egy dobost keresni magunk mellé. Végül unokatesónk segítségével akadtunk rá Tomira, ők ketten korábban együtt zenéltek a Kancsapdában. Megegyeztünk, hogy jammelünk egyet-kettőt, aztán meglátjuk. Később, ahogy az első számaink megszülettek, és megkérdeztük az ismerőseinket, hogy mit szólnak hozzájuk, és rendre az volt a válasz, hogy egész jó, csak ének nélkül kicsit üres. Így kerestem fel Bogit, aki tavaly februárban csatlakozott a csapathoz, és azóta változatlan a felállás.


R.: A koncert felvezetőjében elhangzott, hogy alig két éve alakultatok, Kamocsán próbáltok. A dobosotokat leszámítva viszont senki sem Kamocsáról származik, akkor hogy is van ez?

SZ.G.:  /Nevetés/ Hát igen, ez eléggé komplex, vándorlós sztori, aminek valószínűleg még mindig nincs vége. A diákkorunkat Bogival-Dáviddal kassai Ipariban töltöttük, igaz, nem teljesen egy időben. Aztán a sors úgy hozta, hogy Dávid maradt Újvárban, Bogi Komáromban ragadt az egyetem után, én is itt telepedtem le, Tomi viszont fél lábbal még mindig Brünnben van a munkahelye és a tanulmányai miatt. 

R.: De akkor mégis hogy lett Kamocsa a központ?

SZ.G.: Ennek egészen prózai oka van: ez volt a legegyszerűbb és leglogikusabb megoldás. Tomi így is, úgy is ott horgonyzott, Dávidnak Újvárból, nekem Komáromból kellett utaznom, ha közös projektben gondolkodtunk, s később Bogi is Komáromból jött. Így Kamocsa pont kapóra jött: a két város közt van majdnem félúton.

R.: Beszéljünk a zenétekről. Három szóban hogy tudnád jellemezni?

SZ.G.: Alternatív rockzene, effektekkel. Ez pont három szó, igaz? /Mosoly/

R.: És egy mondatban?

SZ.G.: Többszörösen összetett mondatokban egész jó vagyok. /Nevetés/ 
Komolyra fordítva, én azt érzem, hogy még nem forrt ki az igazi stílusunk és hangzásunk, és ennek több objektív és szubjektív oka van. Egyrészt, nagyon friss még a csapat, nyilvánvaló, hogy az ember először ide, majd odakap, hol ilyen, hol olyan zene inspirálja. Továbbá, a zenei múltunk, tudásunk is eltérő, de az elképzeléseink is sokszor azok, és ezt kell összehangolni a valós zenei tudással, amivel rendelkezünk. Majd van az elektronika és a kütyük iránti vonzalom. Azt hiszem, ezen a téren az ambíciók kicsit túlnőttek a valósan ráfordítható idő mennyiségén, de dolgozunk rajta hogy ez megváltozzon. Ezek a faktorok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy eklektikusabb felhozatallal álljunk a színpadra. Úgy gondolom azonban, hogy a számok eltérő jellege ellenére van a munkánkban egy olyan esszencia, egyfajta egyediség, ami nem csak nekünk, de a közönségnek is tetszhet.

R.: A koncerten csak saját dalok hangzottak el, de gondolkodtatok esetleg más együttesek dalainak feldolgozásán is?

SZ.G.: Ennek a lehetőségét sose zártuk ki, el is kezdtünk dolgozni egy-két szám feldolgozásán, de egyelőre a fiókban tartjuk ezeket. Hosszú távon viszont mindenképpen a saját dalok írása a cél.



R.: A szöveg és a zene is saját termés?

SZ.G.: Igen, bár a szövegek nagyobb része "kiszervezésre került", ha szabad így fogalmaznom. Musinszky Claudia, Szászi Zoltán, Z. Németh István és az utóbbi időben Hegyi Krisztina verseivel, szövegeivel dolgozunk. De a zene teljes mértékben saját ötleteken alapul.

R.: Mégis, melyik együttesek munkájából merítetek ihletet?

SZ.G.: Elég hosszú lenne a lista... amióta beindult az online streamelés lehetősége, pl. a Spotify-ra, Bandcamp-re gondolok, azóta lényegében nincs nap, hogy ne fedeznék fel valami újat, egyébként egészen elképesztő és kicsit ijesztő is, hogy mekkora a kontraszt a rádiók felhozatala és az online tartalmak közt. Van olyan, hogy egy jó együttes zenéjéről nem bírok lejönni, egy időben pl. Sigur Rós-t hallgattam nap, mint nap. Aztán Lamb-et. Funkadelic-et. Aztán Jamiroquai-t, de azt tényleg rongyosra. Most félretettem őket is, jelenleg Jane's Addiction-t hallgatok leginkább, de alig várom, hogy a Muse új albumát elejétől a végéig odafigyelve végig tudjam venni. Persze a Felvidéken is van nem egy olyan együttes, akiknek nagyon szeretem a zenéjét, Gwerkowa, Jóvilágvan, Royko Passage, Aylen's Fall, Renton and the Error Jam - azt hiszem, ez elég tisztességes merítés. Persze ezek leginkább az én kedvenceim, de biztosan van átfedés a többiek által hallgatott együttesek és az itt felsoroltak között.

R: Mik a terveitek a jövőre nézve?

SZ.G.: Elsősorban az időnkkel próbálunk jobban gazdálkodni, mert annak eléggé szűkében vagyunk. Több dalt szeretnénk írni, jelenleg elég rövid, 50 perces műsorunk van. Néha-néha a próbateremben felveszünk egy-egy számot, amit kiteszünk majd a Soundcloud oldalunkra, ebből jelenleg csak kettő van. Jó lenne eljutni egy EP-ig, de ez elég távolinak tűnik.


R.: Várható-e album valamikor a közeljövőben?

SZ.G.: Szerintem nem, legalábbis két éven belül biztosan nem. Rengeteget kell dolgozni a dalokon, érnünk kell még, sok a tanulnivaló és bizony sok tekintetben fejlődnünk kell. De mindenképpen jó lenne kiadni valamit, hisz az egy egyértelmű mérföldkő lenne a zenekar életében.

R.: Némiképp én is zenében mozgó ember volnék. Úgy érzem, hogy a hangzáson "lágyítana", jót tenne neki egy billentyűs alap. Nem gondolkodtatok még rajta, hogy egy billentyűsnek is helye volna a csapatban?

SZ.G.: Ó, dehogynem! Engem eleve vonz egyes analóg szintik hangja, de a basszusgitár és a saját kis pedáljaim mellett párhuzamosan ezzel már nem tudnék, nem tudok foglalkozni. Viszont akár azt is mondhatnám, hogy folyamatosan nyitott egy pozíciónk egy billentyűs számára. Ideális esetben ez persze nem csak szintetizátorokon való játékot jelentene, hanem általános kütyüügyi és effektológusi szerepkört is. Erős túlzás lenne ha azt állítanám, hogy nagyon rágyúrtunk egy ilyen csapattag keresésére, de lépések már történtek - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. Meglátjuk, mit hoz a jövő, mi mindenesetre nagyon nyitottan állunk ehhez a témakörhöz. 

A zenekar elérhetőségei:
- Facebook.: 
- Soundcloud: 
soundcloud.com/h-a-l-zenekar

Gábor! Nagyon köszönöm a riportot. További eredményes zenélést, zeneszerzést, szövegírást és sok sikert kívánook a jövőre tekintve!

kedd, augusztus 12, 2014

Katy Zee - a basszusgitáros

"Akit nem érnek kudarcok, az vagy nem csinál semmit, vagy nem szívvel-lélekkel csinálja."

Riport sorozatomat folytatva, most egy basszusgitáros hölgyet faggattam. Hogy ki ő? Honnan lehet ismerős Katy Zee, azaz Szöllössy Kata? Kiderül a kérdésekre adott válaszaiból.  


- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Fel tudsz idézni gyermekkorodból néhány fontos élményt, amely a zenéhez köt?

Már nem is tudom. Mintha mindig is kapcsolatban lettem volna a zenével. Emlékszem arra a kis színes egy oktávos xilofonra, ami olyan 2-3 éves korom körül a kedvenc játékom volt. Aztán meg a hamis zongorára, amin nagyapám mindig olyan szépen játszott. Már első próbálkozásra is két kézzel álltam neki püfölni. Még akkor sem voltam iskoláskorú, de talán még óvodás sem. Viszont a családom szerint már akkor felismerhető volt, hogy mit akarok lejátszani. Aztán valamikor általános iskolában kölcsönkaptam egy akusztikus gitárt és egész nyáron azzal voltam elfoglalva, hogy amint megtanultam lefogni rajta egy harmóniát, egyből írtam is rá valami nagyon művészi blődséget és napokig azzal boldogítottam a szomszédokat. Később hasonló blődségekre zenekart is alapítottunk.

- Ritkaság, hogy egy lány basszusozik. Miért választottad ezt a hangszert?

Nem én választottam. Ő választott engem. Először gitározni tanultam akusztikus gitáron, majd elektromos szólógitáron. Mikor először kiköltöztem Angliába, ott rendszeresen jártam olyan pubokba, amelyeket többnyire helyi zenészek látogattak és sokszor rögtönzött színpadokon rögtönzött zenekarok álltak össze egy-egy dal, vagy improvizáció erejéig. Hangszer mindig volt bőven. Nekem meg egyre többször került a basszusgitár a kezembe és egy életre szóló szerelem alakult ki köztünk.


- Van kedvenc basszusgitárosod (külföldi, magyar)?

Pastorius, Wooten, Bailey, Miller, és még sokan. De a legfőbb inspirációm és csodálatom tárgya Paul McCartney. Ahogyan az ő fejében megfogalmazódnak a basszus témák, az túlmutat az eredeti funkción. Neki a basszusgitárja is énekel. Miközben mindez tökéletesen illeszkedik a dalba és egyéni karaktert ad akár egy teljesen egyszerű harmóniamenetnek is. 

- Más hangszeren is játszol?

Időnként kacérkodom a zongorával, de a vonós hangszerek is nagyon vonzanak. Ha lenne két életem, vagy inkább tíz, ütős hangszereken is komolyabban megtanulnék. De a fő vonal úgy tűnik, hogy marad egyelőre a basszusgitár.

- Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?

Mikor hogy. Az attól is függ, hogy játszani kell-e vagy hallgatni. Nem mindig egyezik a kettő, de szerencsés esetben igen. Vannak korszakaim, amikor beleszeretek egyik-másik stílusba és igyekszem felkutatni a legjobb zenéket belőle. Ez a rocktól a klasszikus zenén át a népzenéig bármilyen stílussal elő tud fordulni nálam. 

- Hogyan kerültél kapcsolatba az Omegával?

Az Omega előzenekaraként léptünk fel, ha jól emlékszem először a 2006-os turnéjukon. Sokat játszottunk  velük és a jó kapcsolat később is megmaradt. Mihály Tamás 2011-ben megkért, hogy játsszak a szólólemezén (Last Minute) néhány dalban, ami aranylemez lett.
Amikor az Omega Rapszódia nagylemez megjelent, engem kértek fel, hogy a lemezbemutató turnén játszak.


- Az Omega basszusgitárosával, Mihály Tamással hogyan vannak szétosztva a feladatok? 

2012-ben volt az Omega jubileumi éve, fennállásuk 50. évfordulója. Erre az alkalomra egy nagyszabású koncertsorozattal készültünk, ahol szimfonikus átiratokkal indult a koncert, a Rapszódia részben én játszottam, majd a záró nosztalgia blokkban pedig Mihály Tamás basszusozott a legnagyobb örökzöldekben.



- Dolgoztál már máskor is ilyen elismert zenészekkel? Játszol még más zenekarokban, formációkban?

Az utóbbi években megint Angliában élek. Illetve hol itt, hol ott. Játszom kint egy angol zenekarban: ’The Tax’. Ott is zajlik az élet. Angliában turnézunk, stúdiózunk, Amerikába is nemrég hívtak bennünket. De voltunk már Budapesten is tavaly. 


Két nagyon jól sikerült koncertet adtunk itthon. Én vagyok az egyetlen magyar a zenekarban, a többiek angolok, illetve a dobosunk olasz. George, az énekesünk most a nyári Omega Oratórium koncertsorozatban vendégénekesként fellép a koncerteken. Pár dalban duettet énekel Kóborral Jánossal. 






Sokszor előfordul egyébként, hogy hívnak máshová is stúdiózni, vagy fellépésekre. Dolgoztam már Dave Allennel, aki többek között a Depeche Mode-nak és a Cure-nak volt a producere. Andy Wright-tal aki Pavarottinak, Annie Lennox-nak, David Bowie-nak, a Simply Rednek, Jon Bon Jovinak, és sok más sztárnak a producere, hangmérnöke, vagy például John Gallennel (Queen, Uriah Heep, Motorhead), aki egyébként külsős producerként az Omega Rapszódia lemezen is közreműködött. 

- Kihez tudod kötni legpozitívabb élményedet?

Egyértelműen az Omegához. És itt most nem csak arra gondolok, hogy Kelet-Közép-Európa legsikeresebbnek mondható együttesével dolgozom együtt. Hiszen ők még Portugáliában, meg Dél-Afrikában is voltak elsők anno a slágerlistán. Történt egyszer, - talán tavaly tavasszal, - hogy egy kirándulás alkalmával Walesben betértem egy teljesen elhagyatott világvégi kiskocsmába, ahol a madár se jár, meg a turisták sem és legnagyobb meglepetésemre ott is éppen Omega szólt a rádióból. Nagyszerű dolog, hogy a rocktörténelem nagyjaival van szerencsém együtt turnézni Európa szerte, akik nem mellesleg nagyon kedves, barátságos emberek, fantasztikus kollégák és rengeteget lehet tőlük tanulni. Képzelj el egy turnét, ahol a turnébuszban se vége se hossza az évtizedek alatt összegyűjtött zenész sztoriknak. Ráadásul bennfentesektől. Én ezt nem szívesen cserélném másra.


- Kivel szeretnél közösen zenélni?

Paul McCartney-val egy színpadon állni egy gyerekkori nagy vágyam. Legközelebb akkor kerültem hozzá, amikor egy zártkörű fesztiválon két gitárosával, Hamish Stewarttal és Robbie McIntosh-sal eljátszottunk pár dalt. De sajnos Paul nem volt jelen.

- Ért már valamilyen kudarc zenészként?

Hát persze. Akit nem érnek kudarcok, az vagy nem csinál semmit, vagy nem szívvel-lélekkel csinálja. Talán az egyik legkorábbi ilyen kudarc, hogy általános iskolában nem vettek fel zene tagozatra.

- Volt-e valamilyen kiemelkedő sikered, amire igazán büszke vagy?

Andy Wright-tól 2010 őszén kaptam egy meghívást, hogy vegyek részt egy nagylemez felvételein az Abbey Road Stúdióban. A legtöbb anyagot ugyanabban 2-es stúdióban vettük fel, ahol annak idején a Beatles is dolgozott a lemezein. Ez óriási élmény volt.  A munkálatokról később egy rövid zenés dokumentumfilm is készült.


- Milyen zenei feladatok várnak ebben az évben?

Tavaly indult az Omega Oratórium turné. Ennek a sorozatnak a zenei anyagát a legutóbbi Omega Oratórium című lemez inspirálta. Templomi előadásokról van szó, amelyben a rock zenét ének kórus és a Rapszódiához hasonlóan szimfonikus zenekar egészíti ki. A műsorban olyan jól ismert Omega dalok szerepelnek, amelyeknek a hangulata, szövege valamilyen módon kapcsolatos a spiritualitással, jól illik templomi környezetbe. Idén nyáron ezt kicsit átalakítva szabadtéri koncerteken folytatjuk Magyarországon és külföldön is. Sok fellépésünk lesz év végéig itthon és külföldön is, sőt már a jövő évi koncertek is alakulóban vannak.

Kati! Nagyon köszönöm, hogy vállalkoztál erre a riportra és válaszoltál feltett kérdésimre. Számomra megtiszteltetés, hogy ez a bejegyzés a blogomra kerülhetett, és ezáltal színesedhetett, gazdagodhatott tartalma. Kívánok eredményes munkát a jövőben, mesteri dallamokban gazdag munkát! És mind ehhez, erőt és egészséget!

hétfő, július 21, 2014

Tóth Zoli - a hangmérnök, zenész, zeneszerző


Nálunk az a legfontosabb, hogy a munkafolyamat után mindkét oldal elégedett legyen

Következő riportomat egy zenésszel, zeneszerzővel, hangmérnökkel, zenében, zenének élő emberrel készítettem. Tóth Zolival 1997-2000 között ismerkedtem meg Kassán az Ipari kollégiumában. Jó néhány alkalommal ültünk le a zongora mögé és többek között közös zenélgetésekkel is múlattuk az időt. Azóta Zoli komoly zenei karriert tudhat magáénak, no de meséljem erről ő.


- Kérlek, mutasd be magad pár szóval. 

Ez a legnehezebb kérdés. J Viszonylag fiatal kelet szlovákiai srác vagyok, aki gyerekkora óta a zene és a hang körül mozog. Dobosnak készültem, de végül zongora szakon végeztem a Kassai Konzervatóriumban, majd utána Budapesten a Kőbanyai Zenei Stúdió hallgatója voltam... 

Pubertás korom óta nem csak a zene, hanem a hangosítás és stúdiós dolgok is érdekeltek... Budapesti tanulmányaim során élő koncertek hangmérnökeként kerestem a kenyerem. Többek közt 2 évig Charlie zenekarával élőkoncerteztem, majd lassan, amikor már a zongoratudásom olyan szintre került, hogy ki mertem állni a színpadra, több ismert és kevésbé ismert előadóművész zenekarában muzsikáltam.



2007-ben utam visszavezetett Szlovákiába, ahova meghívtak a Megasztár élő TV adásainak zenekarába. Azóta három Megasztár és egy Voice sorozat élő zenekarának tagja voltam. Itt találkoztam Jimi Cimbala gitáros kollégámmal, akivel eldöntöttük, hogy a sok stúdió tapasztalat után (nem mindegyik volt pozitív) saját stúdiókat építünk. Így indult a dolog J 
  
- Hogy lett Belőled hangmester? Hogy találtatok egymásra: Te és ez a szakma? Milyen fontosabb állomásai voltak eddigi életednek? 

Először is nem hívnám magamat hangmesternek, mivel nincs ilyen irányú végzettségem. Nem is tudom minek is nevezném magam J
Úgy gondolom, hogy mivel kiskorom óta zenével foglalkozom és saját erőből próbáltam tanulni és művelni magam (ellesni, olvasni), valahogy magától jött, hogy megértettem hogyan működnek a dolgok a zenében, hogy pl. mi az a frekvencia. Ehhez még rengeteget segített a zenei tudás és hallás. A hang igazából matematika, ha valaki tudja, hogyan működik a frekvencia és akusztika, akkor nagyot nem hibázhat. Jó iskola volt az is, amikor kezdőként a nagyobb hangosító cégeknél "bedobtak a mély vízbe". Még hatásosabb, hogy ha ez egy fesztiválon történik, ahol több száz ember hallgatja a produkciót :-)
  

- Volt-e valamilyen kiemelkedően nagy, szakmai sikered, amire igazán büszke vagy?

Zenészként mindenképp büszke vagyok arra, hogy hívtak élő TV adásokba muzsikálni és most is sok felkérésem van. Ezért néha nehéz is a stúdió és a színpad között választani J
Hangmérnökként (ha most magam annak nevezem) arra vagyok büszke, hogy egyre többen keresik fel stúdiónkat és nálunk akarnak dolgozni, mert tetszik nekik a "sound".
De több nagylemezt csináltam a szlovák, cseh és orosz piacra, akár mint hangmérnök, vagy mint producer. A munkám több európai országban is hallható.

 Zoli, Takács Nikolas és Robert Burian DJ

- Kik, milyen zenekarok fordultak már meg a stúdióban?

Rövid két év alatt, amióta az új stúdiókban dolgozunk már megfordult náluk Csehország és Szlovákia talán összes elismert előadója vagy zenekara, és persze sok ismeretlen is. Nem szeretünk kivételt tenni a kliensek között. A hozzáállásunk egyforma, bárki is fordul meg nálunk. Akkor néhány név, aki megfordult már itt:

Peter Cmorik, Martin Madej, Kuly (Desmod), Takács Nikolas, Balanyi Szilárd (Quimby), Ego, Igor Kmeťo, Monika Bagárová, Twiins, Zoči Voči, Robert Burian, Markéta Konvičková, Daniel Mrózek, Elis, Bohuš Matuš, Jan Bendig, Call Me Steve, Smola a Hrušky ... Hosszan sorolnám még tovább. 




- Mi motivál egy-egy felvétel elkészülése során? 

Ezt nehéz megmondani, mert a motiváció mindig más, mint ahogy minden felvétel más. 
A legnagyobb motiváció az, hogy mikor meghallgatom a végeredményt, az úgymond belepréseljen a székbe és arra késztessen, hogy újra és újra meghallgassam. 
  
- Ért már valamilyen kudarc a szakmádban?

Persze, rengeteg. Sokszor történik meg, hogy amiről azt gondolod, hogy "fú de ütős" és mennyire jól szól, másnap katasztrófába süllyed. Azt még lehet utólag korrigálni, de volt mar olyan helyzet is, hogy úgy került ki felvétel tőlünk a rádióba, hogy nem voltunk vele elégedettek, de a kliens úgy kérte.



- Látszik (hallatszik) fejlődés, változás a régebbi és a mostani projektjeid között? 

Mindenképp. Ha ez nem így lenne, nem lenne keresni valóm a szakmában. Az ember egész életében tanul. Minden felvételnél új dolgokra lehet rájönni, új tapasztalatokkal gazdagodni.
Persze nem utolsó sorban idővel az ember újabb és profibb berendezéseket vásárol, amelyek néha meghatározóak a végső hangzásban (de ez persze nem mindig igaz).

- Ez itt a reklám helye. Milyen berendezésekkel dolgozol? Bemutatnád stúdiódat?

Itt igazából két stúdióról beszélünk, amelyek egy épületen belül vannak. Tehát két felvevő és két keverő helység.
Az egyiknek egy digitális vezérlő konzol az agya, ausztrál gyártású AVsmart Tango, 32 csatornás.
A másik helységben egy Allen & Heat 24 motor faderes analóg pult van ... 
Mindkét stúdióban R.M.E.  AD / DA konverterekkel dolgozunk és a rackek több cég berendezéseivel vannak tele (Neve, Ted Fletcher, DBX, TC Electronic, ART, AXE fx, Drawmer, Furman.
A mikrofon park is a klasszikus márkáktól származnak, Neumann, AKG, Shure, Sennheiser, ART, SE Electronics.

Mint minden stúdióban, nálunk is lassan bővül a berendezések és mikrofonok száma. Ami a rögzítést illeti, három legismertebb software-el dolgozunk, Cubase, ProTools, Logic .. Macintosh és PC-kel dolgozunk. Ami magát az épületet illeti, próbáltuk úgy kitalálni, hogy kényelmes legyen. A parkolás rögtön az épület mellett van, nincs lépcső, lift. A hangszereket egyből a felvevő helységbe lehet pakolni az autóból. Van egy belső bár, pihenő helység TV és Playstation. A közeljövőben elkészül a kinti grill terasz, és tervben van meg egy épület, ahol szállást tudunk majd biztosítani a klienseknek, szauna, jacuzzi és kinti medencével is... de ez még a jövő J
  

- Dolgozol máshol is (zenekar, fellépések), vagy a stúdiózás kitölti minden idődet?

Ahogy mar írtam, egyaránt vagyok zenész, producer és hangmérnök. Szóval igen, van három stabil zenekar ahol játszom. De a zenekarok és stúdiózáson kívül nem csinálok semmit, és így is nehéz úgy csinálni, hogy ne szenvedjen kárt az egyik oldal sem.

Kihez tudod kötni legpozitívabb élményedet a munkád során? "A legnegatívabbat nem kérdezem, de ha gondolod leírhatod" :)

Legpozitívabb nincs, de persze van rengeteg pozitív... mindig jól esik, ha az előadó, vagy zenekar profi szinten teszi a dolgát, az sokat tud segíteni és a munka is gyorsabban megy. Ennek ellensúlya az, amikor minden 10 percben másképp látják a dolgot, más a véleményük. Így nagyon nehéz úgy befejezni a munkát, hogy mindenki elégedett legyen és sajnos jóval több időt is vesz ez igénybe. 


- A zenészek mindig kész anyaggal érkeznek, vagy nagyon sok minden átalakul a stúdióban? Mesélnél a folyamatról, hogyan készülnek a felvételek!?!?

Ez egy folyamat. Nem is tudnám megmondani, milyen százalékban van elosztva az, hogy ki érkezik kész anyaggal, és kivel tervezzük teljesen a nullától. Volt már úgy, hogy valaki kész elképzeléssel és ötlettel érkezett, a hangszeres dolgok már előre be voltak gyakorolva és mégis teljesen más lett a végeredmény. És persze fordítva is volt már. 
A felvétel elkészülésének folyamata is mindig változó. Attól függ, hogy mi a cél, oda sokszor több út is vezet.

Ha zenekar felvételről van szó, általában persze a dobokkal kezdünk, utána a gitárok, billentyűs hangszerek, elektronika, és végül rögzítjük az ének sávokat. A végén tisztítás, hangolás, keverés és mastering.

Sok kliensnek mi írjuk és hangszereljük a dalokat. Ilyen esetekben már csak a kész alapra kell felénekelni az ének sávot. 

De ahogyan már írtam, általában minden felvétel más hozzáállást és munka beosztást igényel.

- Mennyire időigényes a dalok rögzítése? Gondolom ez sok mindentől függ... :)

A kérdésben már benne is van a válasz J 
Ha nagyon egybe kell foglalnom, akkor kb. 5-6 nap alatt el tud készülni egy felvétel a kezdetétől egész a masteringig, de általában ez nem így működik. Jó, ha egy kis idő eltelik a munkafolyamatban, jobb a rálátás és ha nem kell vele sietni, akkor marad idő az átgondolásra, esetleges korrigálásra. 

- Milyen terveid vannak a jövőben?

Erről már fent szót ejtettem, szeretnénk befejezni a másik épületet, a környezetet kicsit rendbe rakni (mivel ez egy újépítésű épület, ami erre lett felépítve) és persze több berendezést és "kütyüt" vásárolni, hogy mindig naprakészek legyünk.


Volt már eset arra, hogy visszautasítottál megkeresést? Ha igen, lehet tudni, hogy miért?

Azt kell mondjam, hogy sajnos volt. Az okok azok változók. Volt, hogy idő hiány miatt történt, volt hogy  pénzügyi kérdésben nem tudtunk megegyezni és volt már olyan is, hogy előre tudtuk a kliensről, hogy nagyon nehéz vele az együttműködés, ezért nem vállaltuk el.
Nálunk az a legfontosabb, hogy a munka folyama után mindkét oldal elégedett legyen. Ha úgy látjuk, hogy ez nem így lesz, akkor inkább nem vállaljuk el a munkát. 


- Melyik zenei stílus áll hozzád a legközelebb?

Igazából a POP zene minden ága. Nálam úgy működik a dolog, hogy ha épp arra van kedvem, akkor hangosan dübörög a rock, máskor meg az elektronikus zenére mozdulok. Mindenevő vagyok, ami ebben a szakmában fontos. Szeretem a klasszikus zenét, jazzt és az úgymond fekete zenét, funk, RnB. Szóval időjárástól függ J 


- Hogyan látod, vannak olyan Szlovákia magyar zenekarok, együttesek akik nemzetközi szinten is megállnák a helyüket?

Abszolút. Közép Európában sok jó zenész van és jó zenekarok, projektek születnek. Itt inkább a kis piac és a kevés háttértámogatás az, ami meghatározó. De ez szerintem olyan kérdés, ami egy külön blogot érdemel J, hosszasan lehetne a témáról beszélgetni. 
  

- Kíváncsiak vagyunk a véleményedre, hogy szerinted egy olyan szlovákiai magyar zenei portál, mint az aTEMPO.sk hogyan tudná a leghatékonyabban segíteni a hazai zenészeket?

Bármilyen portál, újság, megjelenés, ahol a zenéről van szó segít és jó hogy van … A kérdés, hogy mennyi emberhez jut el az információ.

Manapság tele van az internet információval, gyorsan történnek a dolgok és az ember néha nem is veszi észre, hogy a közelében valami koncert lesz, új zenekar született, esetleg valaki valami fontosabbat elért, kiadott, stb.. 

Egy portál szerintem akkor hatékony, ha sokan látogatják, sok információt közöl és igyekszik ott lenni olyan helyszíneken, ahol valami történik. Együttműködik zenekarokkal és folyamatosan tájékoztat róluk, esetleg élőben streamel egy-egy koncertet (technikailag nem egyszerű, de megoldható).

Nagyon köszönöm, hogy vállaltad a riportalany szerepét. Örülök, hogy ez a riport, bejegyzés a blogomra kerülhetett. 

Kívánok a jövőben sok gyümölcsöző munkát, fület, lelket kényeztető dallamot, erőt és egészséget az alkotáshoz!


A riportot előre megfogalmazott kérdésekből állítottam össze. Sajnos személyes találkozóra nem került sor a riport elkészülésekor. De bízom benne, hogy erre is sort tudunk keríteni valamikor.

Elérhetőségek: