szerda, január 06, 2010

A NASA lefújta az indulást :-)

Megint hull a hó. Én úgy vagyok vele, hogy amíg az ablakból kell szemlélnem, addig szeretem a hóesést. Amint autóba ülök, valahogy másképp nézek a természet eme csodájára. Főleg, hogy az úteltakaritók nem győzik (vagy épp lesz@rják) takarítani az utakat. Már tegnap este hazafelé jövet a lassításra furán reagált az autóm. Akcióba lépett az ABS. No mondom lassítsunk mert csúszik az út. Ma egész nap hull a hó. Hol sűrűbben, hol ritkábban, de csak nyomja és nyomja... El is maradt a mai indulásom. A NASA - no nem az amarikai űrközpont - hanem a Nagyon Aggódó Szülők Akarata, elhalasztotta az indulásomat :-) Valahogy jobbnak láttam rájuk hallgatni, mert hát kinézve nem valami rózsásan néz ki az egész. Remélem holnapra egy kicsit rendeződik a helyzet és el tudok indulni!

hétfő, január 04, 2010

Budapest, te csodás - (2/2) hétfő

Szóval akkor folytatnánk... :-)
Hétfőn reggel felébredeztünk, reggeli rutin. Kaptam fincsi reggelit. Akkor most következzék Rita beszámolója:
Összepakoltunk. Cucc a vállra és irány a város. Az idő éppen kirándulásra való volt. Gyalog indultunk útnak. A koli a Városliget közelében van, így ez lett utunk első megállója. Először elsétáltunk Vajdahunyad várához. Már korán reggel (9:45) rengeteg turista bámulta eme szép várat. Orosz, kóreai, német, ukrán testvéreink.Mi is körbenéztünk az udvaron, fotóztunk, fotózkodtunk. Köszöntünk Anonymusnak. Szó szerint bekukkantottunk a mellette lévő híres kápolnába. Majd tovább folytattuk budapesti túránkat. Sétáltunk egy nagyot a Széchényi fürdő, a Vidámpark, Állatkert, Cirkusz vonalon. Megálltunk kicsit a városligeti tó mellett, és persze fotóztunk.:-) Ezután átballagtunk a Hősök terére.
Itt mindig jó a hangulat. És fotózni is lehet eleget :-)) "Kisföldalattira" szálltunk és elrobogtunk az Operáig. Rohant a "táj". Végigsétáltunk a pesti Broadway-n. Híres színészek lábnyomaiban jártunk, miközben kávénkat iszogattuk. Meglátogattuk a Szent István Bazilikát is. A turisták száma itt is meghaladta a "több, mint sokat". Elvegyültünk a tömegben. Következő megállónk a Ferenciek tere volt. Ferences templom, Jégbüfé, Párizsi udvar, 7-es busz.

Majd Erzsébet híd, ahol a szél nem kegyelmezett. Így felkerült a sapka. Észrevettük, hogy megéheztünk. Rájöttünk a probléma megoldására: enni kellene valamit. :-) Beültünk egy nagyon elegáns olasz pizzériába és ettünk egy fincsa, általunk összeválogatott feltéttel rendelkező pizzát. Jóllakottan indultunk tovább. Nem jutottunk messzire csak a Kossuth térre. Még mindig ott áll a Parlament. József Attila is ott ül még a Duna partján. És a panoráma is szemetgyönyörködtető. És fotóznivaló a látvány. Általmentünk a Dunán a Széchényi lánchídon keresztül. Célunk - a Budai vár - már ott állt előttünk (és felettünk), de volt még távolság, amit gyalog tettünk meg. Jó kis túra volt, de a látványért megérte. Itt ért minket az este. Lehetett kreatívkodni a fényképezőgéppel... :-) Volt is röhögés, hülyéskedés, mint két "lökött" emberhez illik. :-) visszafelé is gyalog mentünk. Ha már túra, akkor legyen túra.
...akkor most újra átveszem a stafétát :-) ...és itt van még néhány fotó a sok közül, amit Rita és én csináltunk:
(foto: Rita)(foto: Rita)
(foto: Rita)(foto: Rita)
Fúúúúú, de ki voltam fáradva a nap végére (bár szerintem nem csak én...) A buszállomáson pihengettünk és vártuk a hazafelé induló buszt. Gondoltam, hogy majd alszom egy jót hazafelé, de a buszban mögénk ülő hölgyek majd urak nem így gondolták. Alvás zéró. Balassagyarmaton aztán Rita anyukája és öccse, Lóri várt már minket. Ami még a nap végére maradt, az a vacsi volt. Eléggé éhesek voltunk már :-)

--- és ami kimaradt, de nem szeretném, hogy kimaradjon :-) ---

A Budai várból elénktáruló városkép tartalmazott "egy kis" furcsaságot. Először nem hittünk a szemünknek. Megosztom hát ezt is. Egy kétéltű busz:

Hát ennyi volt a budapesti kaland második része (vagyis a blogra szánt része...) :-))))))

szombat, január 02, 2010

Budapest, te csodás - (1/2) vasárnap

Az egész úgy kezdődött, hogy Poci valamikor novemberben megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e egy Magna Cum Laude koncert Budapesten a Petőfi Csarnokban. Hát már hogyne érdekelt volna. Ritával már amúgy is terveztünk egy budapesti városnézést. Ígyhát összekötöttük a kellemest a kellemessel :-) A karácsonyi ajándékok közé besorakoztattam egy jegyet a koncertre :-)Ez nem volt olyan nagy meglepi, dehát ez igazán olyan dolog volt, amire valamennyire készülni kellett. Vasárnap meghívást kaptam a vasárnapi ebédre. Előtte résztvettem a vasárnapi misén. Rég meredt rám annyi fürkésző szempár, mint az alatt az egy óra alatt ott a templomban :-) De túléltem. A mise után követlezett az ebéd. De micsoda ebéd... Nyammmm :-) Csak kapkodtam a fejemet, mennyi minden volt az asztalon. Itthon volt Rita nővére Szilvi is. Az ebédre hivatalosak voltak Inám és Ipolynyék "egyházi emberei" is. Délután aztán Rita anyukája volt olyan kedves és átvitt minket Balassagyarmatra a buszállomásra. Buszra ültünk hát és célba vettük a nagy fővárost Budapestet. Kellemes út volt. Rita az előttünk ülő kedves hölgytől néhány percre kapott egy kis "zsebtigrist" is - pontosabban egy kis szőrmók kutyát.
Megérkezve aztán célba vettük a kollégiumot, ahol Rita lakik. Lepakoltuk a cuccainkat, kajáltunk egyet, majd trolira szálltunk és irány a Petőfi Csarnok. Már messziről láttuk a kígyózó sort, ami a bejáratnál tekergőzött. Szerencsére gyorsan ment a bejutás: jegy ellenőrzés, táska ellenőrzés, motozás... Bent már várt minket Poci meg Bigyi

Leadtuk a kabátokat, egy kicsit beszélgettünk, közben megittunk egy sört és már kezdődött is a koncert. Egy dolog egy zenekartól meghallgatni, megismerni egy albumot (vagy kettőt), de a koncert hangulattal semilyen stúdió album nem ér fel.
Örjöngő tömeg, ugráló, sikoltozó, integető, tapsoló emberek. Idősebbek és fiatalok egyaránt. Fergeteges hangulat volt. A zenekar vendégénekese Nagy Feró volt. Hát mondanom sem kell, hogy mekkora sikere volt a "nemzet csótányának" :-) Elhangzottak Beatrice dalok is, természetesen alaposan átformálva, majd Feró énekelte el a Pálinka dal-t.
Az egyik dal közben az énekes Mező Misi eltűnt a színpadról. A zenekar játszott, Misi énekelt, csak azt nem lehetett tudni, hogy hol van. Egyszercsak feltűnt a nézőtéren az emberek között :-)
Az alacsonyabb koncertezni vágyókat egy hatalmas kivetitővel segítették a vizuális élményhez :-) Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam. Remélem a többiek is! Már voltam MCL koncerten a VOLT Fesztiválon is. Nem csalódtam most sem. Fantaztikus hangulat, jó zene, fergeteges buli, profi hangzás. Woooowwww, de jó volt :-)))) A koncert után a magyarországi Playboy igazgatója Radnai Péter állt a dj-pult mögé és keverte a korongokat. Még néhány dalt megvártunk, táncoltunk, majd egy amerikai hotdog kíséretében elindultunk vissza a koliba, hogy a másnapi "turistáskodásra" rápihenjünk :-)

A másnap történtekhez Rita segítségét fogom kérni a pontos helyszínek miatt, úgyhogy az egy következő blogbejegzés lesz :-))) ...úgyhogy folyt.köv. :-))))