2026. augusztus 27., csütörtök.
Vannak koncertek, amikre az ember elmegy fotózni, aztán vannak azok, ahonnan úgy jön haza, hogy még órákig a fejében zakatol a zene és a hangulat. A Dánielfy koncert a Budapest Parkban egyértelműen az utóbbi kategória volt.
Barátokkal, kollégákkal indultunk a Budapest Parkba. Én ezúttal fotózni érkeztem. Aztán hamar kiderült, hogy ezen az estén nem lesz egyszerű dolgom, ha minden érdekes pillanatot meg akarok örökíteni.
Már az elején megadta az alaphangulatot a KACAJ zenekar. A népzene hangjaival nagyon jó hangulatot csináltak, és szépen felvezették azt, ami később következett. Nem kellett sok idő, hogy a Budapest Park közönsége ráhangolódjon az estére.
Lesz még koncerjük a Budapest Parkban. Ebben biztos vagyok.
Aztán jött Dánielfy.
Ami különösen jó érzés volt, hogy fotós karszalaggal egészen közel kerülhettem a történésekhez. Sőt, még a színpadon is ott lehettem. Fotósként ez azért nem mindegy. Próbáltam nem útjába lenni senkinek. Remélem sikerült! Teljesen más szemszögből lehet látni az előadót, a zenészeket és azt az elképesztő energiát, ami a színpadról a közönség felé áramlik.
És energia aztán volt bőven.
A koncert vendége volt a Parno Graszt, valamint Tarján Zsófi is. A különböző zenei világok találkozása már önmagában is különlegessé tette az estét, de Dánielfyék ennél is tovább mentek.
Mert ezen az estén még egy esküvőnek is tanúi lehettünk.
Igen, jól olvastátok.
A koncert közben házasságot kötöttek. A Budapest Park egy pillanatra nemcsak koncerthelyszín, hanem esküvői helyszín is lett. Nem tudom, lehet-e ennél különlegesebb módon emlékezetessé tenni egy házasságkötést, de az biztos, hogy ezt a napot aligha fogják elfelejteni.
Aztán megjelentek a néptáncosok is a színpadon, és innentől tényleg elszabadult a hangulat. Zene, tánc, vendégek, közönség, fények – minden egyszerre működött.
Fotósként ilyenkor az ember próbálja kapkodni a fejét, hogy miről ne maradjon le. Egyik pillanatban az előadót figyeled, a másikban már a táncosokat, közben pedig próbálsz olyan pillanatokat elkapni, amikből később egyetlen kép is vissza tudja adni az egész este hangulatát.
És ez volt talán a legjobb az egészben.
Nem egyszerűen egy koncertet lehetett lefotózni, hanem egy történetet.
Egy olyan estét, ahol a színpadon és a színpad előtt is folyamatosan történt valami. Ahol nem kellett külön keresni a pillanatokat, mert jöttek maguktól.
A hangulat pedig brutálisan jó volt.
A Budapest Park amúgy is tud valamit, amikor megtelik emberekkel, de ezen az estén különösen érezhető volt az a fajta közösségi élmény, amikor több ezer ember egyszerre ugyanarra figyel, ugyanarra a zenére mozdul, és egyszerűen jól érzi magát.
Én pedig közben ott álltam a színpadon, a fotós karszalaggal, és próbáltam megörökíteni belőle annyit, amennyit csak lehet.
A fényképezőgép természetesen dolgozott rendesen. Köszönöm a lehetőséget a Budapest Parknak.
