Egy újabb kiruccanós hétvége. Egy rohanós, dolgos, őszi hét után. Róbert és én (Rita) közösen úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a balassagyarmati filmszínházat.
Megnéztük az animációs filmek egyik remekét, amely nem is igazán a gyerekeknek szól, inkább a nagyra nőtt gyerekeknek készült - a Shrek a vége, fuss el véle c. mesét. Tanulságos történet Shrekkel és régi barátaival (Szamárral, Mézivel, Kandúrral, Sárkénnyal, Fionával és a gyerekekkel...). Félelmetes boszikkal és egy mitugrász, gonosz emberkével. A moziban még a film előtt meglepetés ért minket. Alig találtunk parkolóhelyet.
Majd mikor megvette Robi a jegyeket, közölték vele, hogy oda ülhetünk, ahol még helyet találunk, mert már 43-an benn vannak a teremben. Azért volt ez hatalmas meglepetés, mert általában ketten szoktunk lenni a filmeken, max 5-6 emberkével szoktuk megosztani a termet és a vásznat. De ennek is, annak is megvan a maga "feeling"-je. Szerintem ez a Shrek is jól sikerült. Aranyos, kedves, tanulságos, elgondolkodtató történet. A film után sétára indultunk az őszi városba.
fotózkodtunk, élveztük a hűvös levegőt, a sárga faleveleket, beszélgettünk és megkerestünk egy olasz éttermet és pizzériát, amit már kinéztünk magunknak, de még nem jutottunk el oda.
Megnéztük hát magunknak a helyet kívülről, majd visszasétáltunk Giorgio-hoz, bepattantunk és elrobogtunk az étteremig, leparkoltunk, bementünk, leültünk, étlapot kaptunk, tanulmányoztuk azt, választottunk, rendeltünk, beszélgettünk, ittunk, ettünk, fotóztunk, ízlelgettünk, röhögtünk, jóllaktunk, fizettünk, köszöntünk és elmentünk.
Vittünk az otthoniaknak (anyunak és az öcsémnek) egy pizzát. Nekem tetszett a hely. Olaszos, piros - kockás terítős, borozgatós, pizzázós, olasz zenét hallgatós, tésztás, hangulatos kis hely.
A kiszolgálás megfelelő, a személyzet kedves, figyelmes. Otthon aztán leültünk TV-t nézni öcsémmel (Lórival) és anyukámmal. Én blogoltam közben :-)
