szerda, március 04, 2015

Timelapse? Nevezzük, aminek akarjuk!

Ma bevittem a fényképezőgépemet a cégbe, és az ablakba tettem. 11:48-tól 16:42-ig, 3 percenként készített egy képet. Ilyet még soha nem csináltam, de érdekesnek találtam a dolgot. Biztos lesz még valami ilyen, de ennyi telt ma tőlem... illetve a fényképezőmtől. Érdekes így végig nézni, mi minden történt 5 órán keresztül az égen és földön az ablakból...

 durvaaaaaaaaaaaa :)

  Ha tetszik, szabad ám megosztani az oldalt! :)

csütörtök, február 26, 2015

Buda egy kicsit más szemmel

Úgy döntöttünk, hogy szombaton egy kis sétát teszünk Budán. Sétáltunk a csendes budai utcákon, élveztük a régi épületek által sugárzott nyugalmat és csendet. Itt is előfordulnak autók, de azért valljuk be: ez azért nagyon más. És nem is ennyire "egyszínű" minden, mint a fotók.



 

Az épületek által sugárzott nyugalom, a csendes utcák hangulata nagyban eltér a forgalmas belvárosi élettől. Igaz, itt nem jár a 4-6-os, de nincs is az a bolond rohanás, mit a Körút vonalán.





 
fotó: Nagy Rita



fotó: Nagy Rita


Hétvégi sétánk a vár alatti résztől egészen a Margit-hídig tartott. Szerelmesen tekeregtünk a történelemmel teli utcákban. Egyik-másik kereszteződésben felfedezve az egykori remek építészeti megoldásokat, odafigyelést, ahogy egy lépcsősor tetején (és szigorúan a lépcsősor közepén) feltűnik a távolban egy templom tornya.


fotó: Nagy Rita




fotó: Nagy Rita

fotó: Nagy Rita
Meg kell hagyni: valamikor tudtak építkezni, tervezni, (ésszel) megvalósítani. Érdemes néhány órát szánni a budai utcák felfedezésére. Szerintem lesz még folytatás. Én szeretném :) 

kedd, február 17, 2015

Vár állott, most kőhalom...

"Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek."
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)


Kezdhetném valami hasonló szöveggel ezt a blogbejegyzést, de Kölcsey szavai teljes mértékben megfelelnek. 

Hétvégén haza látogattam és "megsétáltattam" Gio-t. Jó volt újra vezetni egy kicsit. Gyönyörű tavaszi idő volt, letekert ablakkal autóztam.


Elautóztam Petőre (Petőpusztára - Peťov). Van ott egy régi malom (rom). Gondoltam, mielőtt az idő vasfoga megemészti, készítek a helyszínről néhány képet. Már akartam korábban is, de valahogy nem volt rá igazán lehetőségem. Most jött el az az idő.
Nem nagyon mertem beljebb merészkedni, mert eléggé rossz állapotban van és a tetőszerkezete is megadta már magát. Beázik még néhányszor és beszakad a teteje. Pedig szép és hasznos épület lehetett fénykorában. Dehát minden és mindenki felett eljár az idő

Néhány ott készült fotó:




 

  





 
 



Szóljon ez a bejegyzés a régi idők emlékének.