A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, április 27, 2016

Nyugodj békében Martin!



Életének 92. évében elhunyt Szipál Martin. Volt szerencsém személyesen ismerni. Egy fotós workshop alkalmával találkoztunk először Martinnal még 2013-ban.


Abban a megtiszteltetésben volt részem 2014-ben, hogy azon néhány ember között lehettem, akivel Szipál Martin együtt ünnepelte a 90. születésnapját.



Nyugodj békében Martin!

szerda, június 10, 2015

Nyugodj békében nagyapa!

Jövőre lett volna 90 éves. De így is szép kort élt. Egy hónapja még biciklivel tekerveigyekezett templomba. 2015. június 6-án itt hagyta ezt a világot. 
"Hiányozni fogsz nagyapa"
A képeket néhány hónapja készítettem egy jó hangulatú néhány órás beszélgetés alkalmával. Ezekkel a képekkel búcsúzom Tőle...



Nyugodj békében!

szerda, július 02, 2014

Nyugodj békében Écsanya!

Egy komoly háború vesztese. Egy háborúé, amelyben az első csata győzelmét elkönyvelhette, ám a második csatában alul maradt.  



Egy verset kaptam üzenetben, megosztanám ebben a bejegyzésben:

Istenke, vedd térdedre édesanyámat, 
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt. 

Ki adtál életet, adj neki most álmot, 
és mivel ígértél, szavadat kell állnod. 

Mert ő mindig hitt és sose kételkedett, 
szájára suttogva vette a nevedet.

Nyugodj békében Écsanya! Hiányozni fogsz

szombat, július 20, 2013

Szlovákia ékkőtartói - kráterek az "utakon"

Ismét háborgok, de úgy gondolom jogosan... Ebben az országban mindent lehet... Nem elég, hogy eléggé elszigetelődtek már a határmenti falvak (buszjáratok hiánya, munkalehetőségek hiánya) , mostanra már nem kis túlzással lassan megközelíthetetlenek is lesznek ezek a falucskák. A "közutak" állapota ugyanis elérte a szinte járhatatlan szintet. És mivel nem főútvonal a közútkarbantartók(nak magaukat valló "szervek") nagy ívből lesz@rják...


Azt a személyt utaztatnám nap mint nap ezen a szakaszon - 90 km/h sebességgel - aki felelős azért, hogy ez idáig fajulhatott... De természetesen az illetékesek nem járnak errefelé... Meg ha véletlenül erre is tévednének, akkor azt nem a saját autójukon tennék, hanem szolgálati autón (annak meg mindegy mennyit kap... állambácsi téríti a károkat)... 

Sajnos a mellékelt fotók nem ábrázolják a legdurvább krátereket. De ha arra járok, biztos vagyok benne, hogy mérgemben írok még bejegyzést és készítek fotókat...

 Most is vissza kell fognom magamat, hogy ne sodródjak a politika mocskos vizeire... De az azért egyértelmű számomra (és gondolom nem csak az én számomra), hogy ez a környék a nagy szlovák politika térképéről lassan eltűnik... ide nem kell befektetni... Köszönhetően annak is, hogy már hosszú-hosszú évek óta hanyagolják a fejlesztéseket (gondolok itt a közutak állapotára is)... 

... A közutak az ország érrendszere... Ha egy szakaszon "dugulás van" az a szakasz hamarosan elhal ... 

Szomorú jövőkép, de ez van... És mindezt csak az utak állapotából vezettem vissza... Van még sok minden, amit hozzá lehetne tenni ehhez, de ez a bejegyzés most nem erről szól...

A két google térkép érdekesen ír a kijelölt szakaszokról - hogy időben mennyi idő alatt teljesíthető a ... 
Aki nem hiszi el, miért írok, ahogyan írok, látogasson el ezekre a szakaszokra! Meg fogja érteni, miért háborgok...

Csodálkozom, hogy még valami nagyobb baleset nem történt az említett szakaszokon... Defektekről, koppanásokról már hallottam, hogy voltak... De azon túl, hogy a sofőrök szidják a rendszert, szidják Ficíliát, saját zsebből javíttatját a kátyuk okozta károkat az autóikon más nem történik...

Gondolom a mentőszolgálat autói is örvendeznek, mikor rohanniuk kell, ha riasztva vannak egy-egy beteghez... Csak nehogy ők kapjanak defektet, vagy neadja Isten, hogy elkéssenek valahonnan a brutális útviszonyok miatt!

A piros "B" az kb. a sósári erdészház előtti szakasz, (átszakadt út, a magasabb autókkal már szinte már egy másik utat tapostak az "aszfaltozott" mellé) ami az erdőn keresztül vezet (ez a szakasz is brutális állapotban van), megy Ipolykér fölé, majd leereszkedik a faluba... A kereszteződésben (már ha sikerül a bombatölcsérnyi krátert kikerülni) balra fordulva Kovácsi irányába kerződik az igazi tankcsapdás útszakasz... Néhány napja jártam arra... Az egyik helyen meg kellett állnom, visszatolatnom, és másik "íven" menni tovább, mert majdnem levertem az autó alját... Komolyan mondom, hogy sajnálom azokat, akik nap mint nap ezen a szakaszon járnak. Az Ipolykér - Kovácsi szakasz valami kimondhatatlanul, minősíthetetlenül rossz állapotvan van. A szakasz a petői körforgalomig tart...

... autóval 9 perc??? ... ezt megnézném ahogy valaki teljesíti ...

Néhány fotó Ipolykérből (sajnos nem a legrosszabb szakaszon készültek a fotók...)








... és ami még hátra van az az Ipolykér - Ipolyvarbó szakasz... Kérben a falun átvezető út szerintem a legbrutálisabb...  Egy kis ízelítő:

... autóval 7 perc??? ...

a két térkép a maps.google.com-ról van






Viva Szlovakisztán!!!!


csütörtök, május 16, 2013

Eltűnt CsibÉsz és PicÚr

Kiszöktek és nem jöttek haza. Igazából soha nem csavarogtak, soha nem szöktek el. Az udvarunkat is csak engedéllyel hagyták el... Néhány napja éjszaka elszöktek. Sajnos azóta nem tudunk róluk semmit. Gondoltuk, hogy hazajönnek majd egy-két nap múlva, de egyelőre semmi. 


Ha bárki látta a képen szereplő kutyusokat, vagy tud róluk valamit, kérem jelezzen a robertfagyas(a)gmail.com email címen! Nagyon köszönöm.

Én még bízom benne, hogy hazatalálnak. CsibÉsz, PicÚr gyertek haza! Várunk titeket! 

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Új fejlemény!!!

CsibÉsz hazatért. PicÚr sajnos nem :(


csütörtök, május 17, 2012

Egykor virágzó gazdaság, most szemétdomb...

"Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek"

Kölcsey Ferenc - Himnusz (1823)

Régi tervem volt, hogy a falunk elején elterülő - egykor még virágzó - gazdaság jelenlegi (szemetes) állapotát - vagy annak részleteit - megörökítsem.
Még május elején Ritával kisétáltunk az egykori istálók helyszínére, ahol egykor tehenek, disznók, lovak tartásával foglalkoztak...
Még emlékszem, mikor gyermekként ott játszadoztam az épületek kötött. Akkor még a hely élt, mozgott, lüktetett és nem utolsó sorban munkát adott a környező falvak lakóinak. A szövetkezet megszűnését követően aztán mindennek vége lett...
Magánkézbe került az egész és a tulajdonos "eladta téglának, vasnak". Szétromboltak mindent, kiszedték az ablakkereteket, mindent elvittek, ami mozdítható volt és pénzt hozott.
Egy szinte teljesen új szénaraktár romjai mellett vezetett utunk a "háborús övezetbe". Emlékek törtek elő belőlem. Felelevenedtek a múlt képei, ahogyan nagyapámmal a szénaszedőkocsival hordtuk ide a szénát, a síneken gördülő hatalmas "pók" pedig rendezte azt a hatalmas hangárban.
A szénaraktárból már csak a szellőzőalagútak beton maradéka áll, amit szépen lassan telehordanak szeméttel...
A szomszédos tehénistálók tetőszerkezete teljesen eltűnt. Csak a düledező romok mutatják, hol is voltak az épületek.
Ugyanígy járt a magtárként funkcionáló épület is. Szinte a földdel tették egyenlővé ezt is... Néhány épület még áll, de már-már olyan veszélyesnek tűnő állapotban, hogy félve mentünk be, néhány hangulatos fotó kedvéért.
A telepen mindent beborít lassan a szemét, a hulladék. Siralmas a látvány. Szomorú látvány...
Hazafelé inkább már a közúton sétáltunk. Persze itt is fotózkodtunk. Rita még azt is észrevette, hogy a faluból kifelé mutató Vrbovka tábla nincs áthúzva... Akkor meddig is tart a falu? :)

Rita igencsak elemében érezte magát. Kreatívkodott, fotózott bőségesen. A blogbejegyzésben szereplő fotók egy része az Ő műve. Köszi értük :)

kedd, április 17, 2012

Gondolatok tegnaphoz...

A következő vers nem mondható és nem sorolható a vidám hangulatú versek közé, ahogy azt a címe is elárulja. Ez most egy hangulat ábrázoló vers. Én írtam...



Csüggetegen...

Tegnap a nap elég szomorúan ment le,
És ma sem volt vidámabb a napfelkelte.
Az ágy is csak húzott, birtokolni akart.
Nem is bántam volna, ha még magában tart.

Az ablakon kinézve téli, szürke minden
Sokmindenhez van kedvem, de mosolyogni nincsen.
Az esti szomorú nap elvitte kedvemet.
Keserű cseppekkel mérgezve meg lelkemet.

Mi lehet a gyógyír? Jó lenne azt tudni!
S ha tudnám titkát, tudnék mosolyogni.
Emberek, monjátok: Mit kellene tennem?
Hogy vidámságban fürödjön most kedveszegett lelkem.

Talán zene kellene, ami gyógyít s vígasztal,
Amitől jókedv kerekedne és lenne víg asztal.
Ha bántó lettem volna, most bocsánatot kérek,
Hogy rosszkedvűen ért a tegnapi nap véget.

írta: én

péntek, április 06, 2012

Egy gondolat bánt engemet...


No, nem idézni szeretnék Petőfi Sándortól, hogy ezt a címet adtam a bejegyzésnek, csak ez illett ide. Tegnap valami furcsa állapot, rossz hangulat uralkodott el rajtam egy személyes ügy kapcsán, ami néhány sor írására ösztönzött. Csak három versszak, de ez is az enyém, az én versem:


Embernek lenni...

Nehéz manapság embernek lenni,
Nehézemberek közt tenni-venni.
Hogy a szív fölött az ész lett úr.
Sok embert ez a tény szíven szúr.

Harminc évem alig éltem,
Az embereket már rég nem értem.
Eltűnt az emberség, büszkeségre váltott,
Ez a tény itatta át az egész világot.

Hogy meddig még e világ, nem tudja senki
Én próbálok azért embernek lenni.
Nem óda ez, nem is egy örömének,
Ha más örül, csak örülök örömének!

írta: én

szombat, május 14, 2011

Útjaink állapota... Újra felháborodtam...

Elmondhatom, hogy fél Szlovákiát heti szinten át utazom. Legalábbis a nyugati felétől a közepső régiókig. Bátran kijelenthetem, hogy utaink minősége már-már minősíthetetlen. Amint a lévai járásba érkezem az utak minőségét nem nevezhetjük minőségnek.
A legdurvább helyzet a hazafelé vezető útszakaszon található. Csak szlalomozva a lyukak között lehet közlekedni itt. Úgy is mondhatom, hogy balesetveszélyesen... A Zsély (Želovce) és Ipolykér (Kiarov) közötti erdős rész - Sósár útszakasza egy akadálypályához hasonlítható és nem nevezhetető közútnak. Igaz a folytatás is hasonló minőségű, de talán nem annyira durva. Esély nincs arra, hogy kátyúba szaladás (vagy inkább kráternek nevezném) nélkül végighaladjak ezen az útszakaszon.
Ma Ritával Inám felé tartottunk és megkértem, hogy az egyik krátert örökítse meg. Meg is tette.
Nem tudom milyen fórumon kellene úgy igazán felháborodnom, hogy annak bármilyen eredménye legyen. Nem tudom, hova kinek a zsebébe vándorolnak a pénzek, amiket utak felújítására kellene, hogy fordítsanak.

A Szlovákgyarmat (Slovenské Ďarmoty) előtti útszakaszt is "befoltozták"... Nem vagyok az utak építésének, és karbantartásának nagymestere, de az a módszer, ahogyan befoltozták... A kezüket eltörni kevés lenne - mondtam már el párszor... Egy adag forró aszfalt bele a kráterbe és tapicskoljuk le lapáttal... valami ilyen lehet a módszer...
Szóval siralmas állapotok uralkodnak az utakon - főleg Zsély (Želovce) és Ipolykér (Kiarov) között. Ha valaki erre jár lassítson, mert ott maradnak a kerekei !!!

hétfő, január 10, 2011

Újévi "sebességtúllépős" tarifák...

Ma kaptam egy emailt egyik kolléganőmtől (majd kollégámtól is), amiben a 2011-es sebességtúllépős tarifák vannak egy kis grafikai aláfestéssel. Hogy is mondjam csak.... érdekes...

csütörtök, szeptember 30, 2010

Ahogy a nagymenők parkolnak...

Pár napja a hypernovaban jártam egy kis bevásárlás céljából. Leállítottam Gio-t és még pakolásztam, raktam el az ülésen heverő cuccaimat. A szemközti parkolósávba hirtelen bepördült egy Octavia és "leparkolt"... Kiszállt belőle egy melegítős fickó és bement a hyperbe... Ilyen illedelmesen parkolt:

szombat, május 22, 2010

Eltávozott...


Nyugodj békében nagymama!