Van az a pont a hifizésben, amikor az ember már nem feltétlenül azt keresi, hogy melyik hangfalnak szebb a frekvenciagörbéje.
Egyszerűen csak leül, elindít egy lemezt, és azt mondja: na, ez jó.
Annó főiskolás koromban kerültek hozzám. Szerettem a párost. Majd mikor Budapestre kerültem, elajándékoztam. Azóta sem hagyott nyugton, hiányzott a hangjuk.
Nem mai darab. Sőt. A típust a hetvenes évek elejétől egészen a nyolcvanas évek elejéig gyártották a Tesla Bratislava üzemeiben. A Tesla 1PF 067 08 egy háromutas, zárt rendszer, 8 ohm, 25 watt névleges teljesítmény.
A mélyet egy 27 centis ARN 738, a középtartományt egy ARO 687, a magasakat pedig egy ARV 168 intézi.
Papíron ma már nem valami félelmetes fegyver. Inkább egy darab történelem.
Az egyik hirdetésekkel foglalkozó oldalon találtam egy párat belőle. Szép állapotban voltak a hangszórók, de a dobozok nem voltak épp a toppon. Foltosak voltak a sarkai le voltak verve, szakadtak voltak a hangszóró védői.
Az eladóval (Doce) folytatott beszélgetés közben kiderült, hogy ő foglalkozik hangfalak felújításával. Úgyhogy megkértem, hogy újítsa fel nekem a hangfalakat.
Sajnáltam a lakkozott furnér lapokat, de a sarkai nem voltak szépek, fel kell újítani.
Bekerült egy kis újítás, ha már szét lett szedve a doboz. A hangfalcsatlakozó modernizálás történt:
Megérkezett a küldemény egy kis szervezés után. Régi kedves osztálytársan segítségével érkezett a két méretes doboz Rozsnyóról (Szlovákia) Budapestre.
Aztán bekötöd.
És történik valami.
Nem akar modernnek látszani
A Tesla 1PF 067 08 nem akar úgy tenni, mintha 2026-ban tervezték volna.
Ez pedig néha kifejezetten kellemes tulajdonság.
Egy mai hangfal sokszor mindent meg akar mutatni. Részletet, levegőt, minden apró neszt. A Tesla másképp gondolkodik. Nem feltétlenül elemzi ki a zenét, inkább előadja.
És pont ettől érdekes.
Egy Dire Straits, egy régi Omega vagy LGT felvétel esetén azt hallani, hogy a gitárnak van teste, az éneknek van helye, a dob pedig dobként szól.
Ez a fajta megszólalás nem feltétlenül nevezhető neutrálisnak. De a zenehallgatás legtöbbször nem laboratóriumi gyakorlat.
A közép az ő világa.
A három hangszóró közül számomra az ARO 687 a legérdekesebb.
A középtartomány az, ahol egy ilyen régi konstrukció karaktere igazán megmutatkozik. Ének, gitár, zongora, fúvósok – ezek azok a hangszerek, amelyeknél nem feltétlenül a részletek száma számít, hanem hogy van-e jelenlétük.
Egy Norah Jones vagy egy régi Presser-felvétel például egészen másképpen tud megszólalni rajta, mint egy modern, nagyon részletező hangfalon.
Nem feltétlenül jobb.
Más.
És nálam ez a lényeg.
Aki meglátja ezt a méretes dobozt, aztán elolvassa rajta a 25 wattot, könnyen azt gondolhatja, hogy itt valami félreértés történt. Nem történt.
A 25 watt valóban a névleges maximális standard teljesítmény, a csúcsérték pedig 35 watt. A Tesla eredetileg lakóhelyiségekben történő zene- és beszédvisszaadásra készült.
Ez nem buli-hangfal.
Nem arra való, hogy a szomszéd is megtudja, melyik számot hallgatod. De nem is kell. Egy 25 négyzetméteres szobában, normális hangerőn egészen más a helyzet.
A Yamaha A-S701 "A" kimenetére kötöttem. A "B" kimenetre pedig a Klipsch R-28F párost.
Az A-S701-es nem fogja magát különösebben megerőltetni attól, hogy kulturált hangerőn szóljon.
Én inkább úgy tekintenék rá, mint egy olyan rendszerre, ahol a hangerő helyett a hangulat a cél.
És itt jön a mélynyomó
A Tesla mélye önmagában nem az a terület, ahol ma már minden modern hangsugárzót meg akarunk szégyeníteni.
Nálam ezért kapott egy kis segítséget.
Egy US Blaster subwoofer dolgozik mellette, de nem akarja ellopni a show-t. Nem dübörög. Nem akarja bizonyítani, hogy van 12 colos membránja.
Csak ott van. Halkan. És pontosan így jó.
A Tesla marad a Tesla. A közép és a magas az övé, a sub pedig csak ad egy kis alapot az egésznek. Ha jól van beállítva, nem azt hallod, hogy „bekapcsolt a mélynyomó”, hanem azt, hogy amikor kikapcsolod, hirtelen hiányzik valami.
Ez szerintem sokkal jobb subwoofer-használat.
Yamaha A-S701 – furcsa párosítás?
Nem igazán. Sőt, érdekes.
A Yamaha modern, tiszta, erős, kontrollált erősítő. A Tesla pedig egy teljesen más korszak terméke. Papíron akár azt is mondhatnánk, hogy nem egy világ. A gyakorlatban viszont éppen ettől működik.
A Yamaha nem akar vintage hangot csinálni a Teslából. Egyszerűen meghajtja.
A Tesla pedig hozzáteszi azt, amit egy modern hangfalból nem feltétlenül kapunk meg ugyanígy.
A sztereó
Na, itt van egy érdekes rész. A Tesla nem egy modern, keskeny előlapú, precíziós sztereóképre optimalizált hangsugárzó. Mégis lehet vele jó sztereót hallgatni.
Sőt, bizonyos régi felvételeknél kifejezetten érdekes.
Nem kell millimétereket keresni. Ha egyszer csak elfelejted, hogy két hangfal van előtted, akkor jó úton jársz.
És akkor mit tud valójában? Nem azt mondanám, hogy a Tesla 1PF 067 08 ma is egy objektíven kiváló hangsugárzó. Az túlzás lenne. A konstrukciójának vannak kompromisszumai, és a régi példányok állapota is rengeteget számít. De azt sem mondanám, hogy egy kidobásra ítélt öreg doboz.
Nem akar lenyűgözni. Zenét akar lejátszani. És néha ez pont elég. A végén úgyis az számít, hogy bekapcsolod-e.
A hifi egyik furcsa tulajdonsága, hogy hajlamosak vagyunk nagyon sok időt tölteni azzal, hogy mit kellene hallanunk.
Aztán jön egy régi Tesla. Felteszel egy LGT-lemezt. Halkan szól. A sub éppen csak megtámasztja az alját. A Yamaha nyugodtan teszi a dolgát. És húsz perc múlva azon kapod magad, hogy még mindig hallgatod.
Na, szerintem ott kezdődik az egésznek az értelme.
U.i.: Legutóbb egy Depeche Mode válogatást szólaltatott meg. A sztereó nagyon átjött. Talán jobban, mint a Klipscheken. Szerettem
