Péntek délután szinte tíz percenként az időjárás alakulását figyeltem, mert olyan szinten havazott, hogy kollégáim próbáltak lebeszélni a haza indulásról. Mivel el voltam szánva, hogy megyek, hát neki indultam. A múltkori hóban-hegymászásom meggyőzött arról, hogy egy hólánc a csomagtartóban nem is olyan őrült ötlet... Vettem hát :-)
Szerencsére nem volt rá szükségem. Elmondhatom, hogy a -2 fokon kívül, ami hazáig kísért más lassító tényező nem volt, ami abban gátolt volna, hogy időben hazaérjek. Szerencsére haza is értem. Sajnos pénteken nem találkoztam Párocskámmal, mert egy későbbi busszal jött csak haza, ezért szombaton már reggel mentem, hogy legalább a szombatot együtt tölthessük. Egész kellemesen indult a délelőtt. Jó hangulatban reggeliztünk, majd egymás mellett ülve próbáltuk házi feledainkon ügyködni, mikor Rita felkiáltott, hogy Úristen! Valami megjelent a laptopomon... A következő látvány tárult elénk:
Rita elfehéredett és nagyon megijedt. Én valahogy nem éreztem át a helyzet súlyosságát csak már mikor valamennyi újrainditás után nem indultak a gépbe installált programok. Szerencsére a Windows alapvető cuccai működtek. Lementettük villámgyorsan a nagyon fontos dolgokat a gépből és kísérletezésbe kezdtem. Sajnos nem túl sok sikerrel jártam, ezért telefonos segítséget kértem. Berti barátomnek küldtem egy mms-ben a fenti fotót. Egyből rámcsörgött és elkezdődött a több órán keresztül tartó - kicselezem, megkerülöm, csökkentett módban való indítás, teamviewer, stb... Hosszú volna leírni de a lényeg, hogy egy vírus fertőzte meg a gépet, amit aztán egy beaktivált, felfrissített vírusirtó pusztított el. A júniustól védetlen (vagy védtelen) laptop megtisztult. Szépen megette az időnket ez a "kis" kellemetlenség :-( De megoldódott, ez a lényeg... Vasárnap délután indultam vissza DS-re. Még megálltam Ritánál, mert üzent a Mikulás, hogy hagyott ott ajándékot :-) Hát otthagyta a zokniját, amit telepakolt finomságokkal...
Ilyet még soha nem kaptam. Úgy örültem neki :-)
