Csütörtök délután párommal Budapestre indultunk, mert péntek reggel vizsgája volt a kollégiumban. Lóri, Rita tesója volt olyan kedves és elvitt minket Balassagyarmatra a buszállomásra. Köszike érte. Kellemes utunk volt. Mindössze néhány szófosó haza utazó diák szája járt idegesítően.
Megérkezve Budapestre a kollégiumba be lettem mutatva a lakóegységben lakóknak és mivel megéheztünk, rábeszéltük Verát, hogy rendeljen pizzát nekünk. Rendelt is. Köszi Vera, kedves volt Tőled :-) Remélem ízlett a pizza! Elfoglaltuk a tv szobát, aminek a kulcsát Vilcsi szerezte meg nekünk. Köszi Vilcsi:-) Jut eszembe, tv szoba... :-) Alváshoz készülődtünk - pontosabban Rita már aludt is - amikor arra a merényletre vetemedtem, hogy Ritát felébresszem és a helységben levő szétnyitható (...de még nem szétnyitott) kanapét szétnyissuk... Párom próbált figyelmeztetni, hogy nem véletlenul van az a kanapé összecsukva, de én hittem abban, hogy a jelen kor diákjai nem rosszalkodnak :-)))) Az ágy egyik része a széthúzás után lezuhant. Szerettük volna összerakni, de nagyon nem akart sikerülni, mert el volt törve az egyik része... Annyira össze akartam rakni, hogy mire végül sikerült, le voltam izzadva. A lényeg, hogy megcsináltuk. Akkor nem volt vicces, de azóta is ezen poénkodunk.
Másnap reggel én még javában durmoltam, mikor Rita már vizsgázott. Mikor megérkezett, összepakoltunk, üzletbe mentünk majd hátizsákkal a hátamon belevetettük magunkat a város forgatagába. Rita sulijába mentünk, mert szeretett volna beadandókat leadni, de nem járt sikerrel. A suli folyosóján vizsgára várakozó diákok rettegtek a rájuk váró megpróbáltatásoktól. Eléggé rémültek voltak. Tervbe vettük, hogy teszünk egy kis kirándulást a budai hegyekben.
Troliztunk, villamosoztunk, metróztunk. Rita úgy mozgott a tömegközlekedési járművek között, hogy alig bírtam követni. Bizony gyakran el voltam tévedve :-))) Mivel éhesek voltunk, a Király utcában ettünk egy kis kínai kaját (ami nagyon finom volt).
Szóval nekiindultunk a Gellért-hegynek. Nehézkes volt a feljutás, mert a felvezető lépcsők még hóval voltak borítva. Ami a lényeg, hogy megcsináltuk.
Feljutottunk a Citadellára a Szabadság-szoborhoz és fentről néztünk le az alattunk elterülő városra. Odafent megittunk egy teát és rengeteget fotóztunk. Magunkat is és másokat is :-) A 8 mm-es nagy bevetésen volt :-)
A bejegyzésben szerepló képek nagy része azzal készült.
Élveztem a kirándulást a városnézést. Nagyon jól éreztem magam. Remélem én is jó társaság voltam! :-)))
-------------------------
Bővítmény, mert így van: ő a legcsodálatosabb lány, aki az ELTE-re jár... :-))))
Másnap reggel én még javában durmoltam, mikor Rita már vizsgázott. Mikor megérkezett, összepakoltunk, üzletbe mentünk majd hátizsákkal a hátamon belevetettük magunkat a város forgatagába. Rita sulijába mentünk, mert szeretett volna beadandókat leadni, de nem járt sikerrel. A suli folyosóján vizsgára várakozó diákok rettegtek a rájuk váró megpróbáltatásoktól. Eléggé rémültek voltak. Tervbe vettük, hogy teszünk egy kis kirándulást a budai hegyekben.
Troliztunk, villamosoztunk, metróztunk. Rita úgy mozgott a tömegközlekedési járművek között, hogy alig bírtam követni. Bizony gyakran el voltam tévedve :-))) Mivel éhesek voltunk, a Király utcában ettünk egy kis kínai kaját (ami nagyon finom volt).
Szóval nekiindultunk a Gellért-hegynek. Nehézkes volt a feljutás, mert a felvezető lépcsők még hóval voltak borítva. Ami a lényeg, hogy megcsináltuk.
Feljutottunk a Citadellára a Szabadság-szoborhoz és fentről néztünk le az alattunk elterülő városra. Odafent megittunk egy teát és rengeteget fotóztunk. Magunkat is és másokat is :-) A 8 mm-es nagy bevetésen volt :-)
A bejegyzésben szerepló képek nagy része azzal készült.
Élveztem a kirándulást a városnézést. Nagyon jól éreztem magam. Remélem én is jó társaság voltam! :-)))
-------------------------
Bővítmény, mert így van: ő a legcsodálatosabb lány, aki az ELTE-re jár... :-))))