vasárnap, december 15, 2013

1994 termése

Néhány napja kaptam egy videót és hozzá egy szöveget. Az igényes szöveget elolvasva kedvet kaptam, hogy megnézzem a csatolt videót is. Mondtam is Berti barátomnak, hogy a küldött szöveg annyira jól sikerült, hogy akár blogra is kiraknám. Jót mosolygott rajta és ki is rakta saját blogjára. Onnan idézem a lenti sorokat.

"Mosolyogva kezdtem el nézni ezt a videoklipet, hogy megint egy sz@rul összevágott nosztalgia videó a kilencvenes évekből ami részben igaz is, viszont hajtott a kíváncsiság, hogy ugyan mit fogok benne viszontlátni... Jöttek is szépen az emlékek gyors egymásutánban, hol megmosolyogtatva, hol egy régi szerelmet az eszembe juttatva. Úgy körülbelül egy negyedénél robbanásszerűen tört rám a felismerés, amit először megpróbáltam elhessegetni, később be kellett látnom, hogy reménytelen a próbálkozás és be kell látnom megöregedtem... Basszus annyi klip, zene, film es játék, annyi szelet a múltból annyi pillanat amit ez a videó leporolt és előcsalt az emlékeimből, hihetetlen. Mint ha száz éves aggastyán lennék és visszatekintenék a régi szép időkre, holott, csak egy majdnem 14 perces klipecske. Újra eszembe jutottak a régi szép idők, mikor még nem volt, vagy csak nagyon korlátolt formában az internet és ha volt is, csak rettenetesen lassan ment, mégis minden eljutott hozzánk. Na jó nem úgy mint most, karosszékben hintázva vagy hátradőlve kényelmesen szörfözve a világhálón, hanem tenni kellett érte. Sokkal többet mozogtunk emberek közt, baráti társaságban, nem a virtuális háló virtuális barátaival töltöttük az estéket... Így visszatekintve, minden lassabb volt, mégis mikor sikerült valamit megszerezni a diadal íze más volt... Jobban kiélveztünk mindent, nem csak úgy kutyafuttában mint manapság, hogy miközben épp ízlelgetjük a "könnyen" megkaparintott vágyaink gyümölcsét, már arra gondolunk ami a helyére lépett... Abba meg aztán bele sem merek gondolni, hogy szinte ott voltunk mikor "kezdődött" az internetes világőrület, ott volt, a lábunk előtt hevert, mégsem vettük észre, nem ismertük fel, hogy mekkora hihetetlen nagy lehetőség, mondhatni akár hátralévő gondtalan életünk kulcsa rejtőzik benne... Persze ha észrevettük volna minden másképp lett volna és a ma meglévő barátságok sem épültek volna úgy ahogy épültek... Talán jobb, hogy minden így történt..."





Be kell, hogy valljam jót mosolyogtam és nosztalgiáztam a képsorokon, zenéken. Az eredeti szöveg itt található.
Köszönöm :)  

Nincsenek megjegyzések: