Esős, szomorkás, mozizós hétvége...

Ezen a hétvégén nem indultam hazafelé pénteken. Itt töltöttem ezt a néhány napot Dunaszerdahelyen. Tegnap annyira zuhogott az eső, hogy még kimozdulni sem volt kedvem, azt már nem is említve, hogy egy tompa fejfájás volt a társam egész nap. Maradt a filmezés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy újabb mozis napot tartottam, ami a végére tényleg azzá vált. Node csak sorjában...

Délelőtti filmjeimet csak találomra válogattam. Nem is indult túl bizalomgerjesztően :-))) Az első címe Vérfarkasok volt. Hát mondjuk a címe alapján nem is reméltem, hogy ettől komolyabb lesz. El is lettem volna nélküle :-)A második film címe A csíkos pizsamás fiú volt. Ez a dráma egy nagyon szomorú történetet mesél el, ami a II. világháború idején játszódik. Főszerepben egy náci tiszt fiával (Bruno) és a láger kerítésének túl oldalán élő vele egyidős zsidó fiúval (Schmuell).

A film kettőjük barátságát mutatja meg, ami a végén tragédiába torkollik, amikor Bruno "csikos pizsamát" öltve beszökik a láger területére.
Harmadik filmem a Sasszem (Eagle Eye) volt. A film két idegen találkozásáról szól, amit egy rejtélyes telefonhivás hoz össze. A telefon végén egy női hang beszél, ami megfenyegeti őket családjuk és életük elvesztésével, egyre veszélyesebb dolgokra kényszeritve a szereplőket, amitől a legveszélyesebb bűnözőkké válnak. Az egész mögött egy hatalmas kapcitású, mindenhez hozzáférő számitógép van... Kitudja mennyi lehet a valóságalapja...???

Este Poci és Bigyi társaságában meglátogattam Győrt és moziba mentünk. Eddig soha nem látott embermennyiség volt most ott jelen. Nem is értettem.
A Végső állomás c. film 3D-s verzióját néztük meg... Egy élmény volt, ahogyan röpködtek a tárgyak a nézők felé :-) Csak húzgála a fejét mindenki (velem együtt) :-)Mozi után tettünk még egy kis sétát a városban. Nagyon hangulatos hely Győr. Kellemes sétálóutcával, bulizó, szórakozó emberekkel... Tetszett. Szóval így telt a szombati napon :-)

Beszóltak, mert fotóztam...

Furcsa "élményben" volt tegnap részem. Volt egy kis időm, ígyhát arra gondoltam telefonálok egyet. Jó idő volt, ezért beszélgetés közben kisebb sétát tettem a munkahelyem szűk környékén és felfedeztem egy faragott szobrot. Már elsétáltam arra többször is, szerintem már láttam is a szobrot, de valahogy csak most figyeltem fel rá úgy érdeklődéssel. Beszélgetésemet befejezve visszatértem a munkámhoz, de nem hagyott nyugodni a szobor. Fogtam a fényképezőmet és visszatértem a helyszínre, hogy meg is örökítsem. A közeli vendéglátó egységben szabadidejét töltötte három fiatalember. Amint befejeztem a fotózást visszafelé indultam. Hallom amint beszólt az egyik úriember, hogy: "No, most már lehet cikkezni az újságnak, hogy nincs kiírva szlovákul a magyar szöveg fordítása.." Majdnem meg is ijedtem, hogy hááá...wazeg még megvernek itt, mert fotózni mertem. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy nem volt semmi tervem a fotókkal, mindössze meg szerettem volna örökíteni saját célokra. De úgy látom akarva-akaratlanul is elérték, hogy cikkezzek a dologról, igaz más okból... Furcsa ez az ellenséges gondolkodás, ami mostanában az emberekben van. Mindenkiben először a rosszat látják... Szomorú... Szerintem.

Egy újabb dal - No.18

Erről a zenekarról - Ismerős Arcok - már írtam itt a blogon. Nemrég megjelent új albumuk, Lélekvesztő címmel. Meg is szereztem és csináltam is egy saját válogatást az eddigi albumaikból. Az autóban is ez a válogatás szól. Az új album számomra legkedvesebb, legjobban tetsző dala az "Itt jártam" címet viseli. A youtube-on csak a lenti koncert felvételt találtam erről a dalról. Egész kellemes minőségbe közvetiti a dalt. Hát hallgassátok! :-)