szombat, május 14, 2011

Útjaink állapota... Újra felháborodtam...

Elmondhatom, hogy fél Szlovákiát heti szinten át utazom. Legalábbis a nyugati felétől a közepső régiókig. Bátran kijelenthetem, hogy utaink minősége már-már minősíthetetlen. Amint a lévai járásba érkezem az utak minőségét nem nevezhetjük minőségnek.
A legdurvább helyzet a hazafelé vezető útszakaszon található. Csak szlalomozva a lyukak között lehet közlekedni itt. Úgy is mondhatom, hogy balesetveszélyesen... A Zsély (Želovce) és Ipolykér (Kiarov) közötti erdős rész - Sósár útszakasza egy akadálypályához hasonlítható és nem nevezhetető közútnak. Igaz a folytatás is hasonló minőségű, de talán nem annyira durva. Esély nincs arra, hogy kátyúba szaladás (vagy inkább kráternek nevezném) nélkül végighaladjak ezen az útszakaszon.
Ma Ritával Inám felé tartottunk és megkértem, hogy az egyik krátert örökítse meg. Meg is tette.
Nem tudom milyen fórumon kellene úgy igazán felháborodnom, hogy annak bármilyen eredménye legyen. Nem tudom, hova kinek a zsebébe vándorolnak a pénzek, amiket utak felújítására kellene, hogy fordítsanak.

A Szlovákgyarmat (Slovenské Ďarmoty) előtti útszakaszt is "befoltozták"... Nem vagyok az utak építésének, és karbantartásának nagymestere, de az a módszer, ahogyan befoltozták... A kezüket eltörni kevés lenne - mondtam már el párszor... Egy adag forró aszfalt bele a kráterbe és tapicskoljuk le lapáttal... valami ilyen lehet a módszer...
Szóval siralmas állapotok uralkodnak az utakon - főleg Zsély (Želovce) és Ipolykér (Kiarov) között. Ha valaki erre jár lassítson, mert ott maradnak a kerekei !!!

Egy újabb reklám banner a webre...

Csütörtökön volt egy gyors munkám még a munkaidőm befelyezáse előtt. Egy bannert kellett készitenem. Íme így sikerült:

Harminckét éves lettem én...

"Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam magam."

József Attila
Születésnapomra
(1937. április 11.)


Bizony megy az idő. Egy évet én is komolyodtam és bölcsebb lettem a mai nappal. Tegnap ebéd után nem sokkal haza indultam DS-ről. Elvégeztem a munkámat, bepakoltam Gio-ba és útra keltem. Jó utam volt. Deák Bill Gyula majd egy kis Kárpátia szólt a hangszórókból. Ritaékhoz megérkezve csak Lóri volt itthon. Akadémiai hét van épp és tanulgatott. Kis idő elteltével megérkezett Rita és anyukája. Ettünk, majd hirtelen előkerült egy ajándék táska (melegítő nadrág és egy póló pihent benne) és egy torta :-)
De milyen torta :-) SAJT TORTA. Az egész torta alapanyaga juhsajt, keserűtúró (bryndza), és ízesített sajtkrém (volt) - mint az kiderült felvágás után :-) . Aaaaaaaaaaahhhh, de nagyon finom ajándék volt ez :-) Ezek után Rita eltűnt egy pillanatra, majd előbukkant ajándékokkal.
Egy zöld tazmán ördögös pólót egy újabb adag Nyugitabit és egy speciálisan becsomagolt (dobozban-dobozban-doboz) igazi fotós ajándékot kaptam. :-)
Hogy mit? Egy objektívnek álcázott poharat kaptam. Mikor kicsomagoltam meglepődtem. Azt hittem, hogy objektív, de valahogy könnyűnek ítéltem súlyra. Kiderült a turpisság és nagyon nagyot röhögtem (röhögtünk). Nagyon élethű lett a pohár.
Ez után Rita ismét eltűnk, majd egy tortával jelent meg, amin égett egy szál gyertya és Lentilky-ből Braille-írással ki volt rakva a 32-es szám.
Elfújtam a gyertyát, majd felvágtuk és megkóstoltuk a NAGYON FINOM TORTÁT (meggyes, banános, mogyorós csokoládétorta) is :-)
Jelentem már egyikből sincs :-) Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat. :-) ... majd még folytatom ajándékaim sorát :-)