kedd, április 06, 2010

Húsvétvasárnapi program Hollókőn...

Gondolom sokak örömére (köztük az enyémre is...) lerövidült a múlthét munakanapjainak száma. Ez az ünnep már nem olyan, mint régen volt. Már nincs meg benne az a szellemiség, elvesztek a hagyományok, a nagyszüleintől örökölt szokások is halványuló félben vannak...

...hova tűnt a húsvéti nyúl???....
Szomorú, de úgy van vele a mai kor dolgozó embere, hogy inkább látja benne a hosszabbított hétvégét, mint a húsvéti ünnepeket. És így van ez lassan minden ünneppel. A napi hajtás, a heti mókuskerék után egy kis kikapcsolódásra vágynak az emberek. És hát valljuk be, a húsvéti készülődés minden csak nem pihenés... :-) Sütés főzés, takarítás... Ezért van az, hogy ilyenkor inkább elhagyják otthonaikat az emberek és áldoznak a lazítás oltárán.
Csütörtökön én is elindultam haza felé. Jó útam volt. Gyorsan közelítettem célomhoz. Most sem történt másképp, mint szokott :-) Megálltam Ritaéknál. Résztvettünk a nagycsütörtöki misén.
Rita felvetett egy ötletet, hogy mi volna, ha megnéznénk hogyan ünneplik Hollókőn az emberek a húsvétot?.?.
Gyorsan utána is néztünk, mivel kedveskednek az oda látogatóknak. A falu honlapján találtunk részletes program ajánlatot. Először úgy volt, hogy hétfőn megyünk, de mikor kiderült, hogy már vasárnap kezdődnek a programok úgy döntöttünk, hogy inkább vasárnap kelünk útra (megjegyzem itt, hogy nagyon jól tettük, mert mondhatni kellemes idő volt. Kicsit fújt a szél, de sütött a nap... Node hétfőn???...)Vasárnap reggel, reggeli és uzsonna pakolás után útnak is indultunk. Egy kedves ismerősöm ellátott tanáccsal, hogy ilyenkor oda megéri korábban indulni, mert mint mondta: "könnyen előfordulhat, hogy a hollónál fogsz parkolni" Szerencsére elég volt odaérnünk 9 előtt. Sikerült a faluban parkolnunk. Nem úgy mint azoknak, akik később érkeztek...
Leparkoltuk Gio-t és elindultunk az ófaluba. Az emberek a templom előtti "Y" elágazásnál gyülekeztek és vártak a szentmisére. Egyre több népviseletbe öltözött nő, férfi, legény, lány jött és színes, díszes ruháikkal tették szebbé és érdekesebbé a bámészkodók tömegét.
A mise körmenettel végződött és kezdetét vették a kultúrprogramok, a falu központjában felállított színpadon.A fellépő néptánc és énekes csoportok fergetekes hangulatot varázsoltak a völgybe, felejthetetlen élményt nyújtva ezzel az odalátogatóknak. Voltak ott japánok, ausztrálok és még kitudja, honnan. Ami biztos, hogy az emberek jól érezték magukat. Minden a ritmus szavára, egyszerre lüktetett.
Jó néhányszor végig jártuk az utcákat. Nézelődtünk, fotóztunk, nagyokat röhögtünk, jól éreztük magunkat és egymást :-) Kisétáltunk a várhoz is. Amikor először jártunk ott (pontosabban én jártam ott először...), akkor nem voltak sokan. Inkább csak lézengtek az emberek. Annak is megvolt a maga hangulata. Így viszont, hogy rengeteg ember volt ott, olyan érzéssel töltött el, hogy ez egy igazi turista látványosság :-)
Ott töltöttük az egész napot. És annyira nagyon jó volt. Hazaindulás előtt még fogyasztottunk az uzsonnáskosár tartalmából (...köszi a finomságokért) :-)

Hazafelé még tettem egy kitérő manővert - amire Rita kérdő arckifejezéssel nézett, mert nem értette, mi van :-)))) - megálltunk Szécsényben és tettünk egy egészségügyi sétát a parkban. Sétáltunk, üldögéltünk a padokon, fotózkodtunk :-)



Hazaérve már éreztem, hogy elfáradtam... Vacsiztunk majd elnyújtottuk magunkat. Nagyon jól éreztem magam. Ide még vissza akarok menni idén egy kis piknikre! :-)))

kedd, március 30, 2010

Himnusz = népdal?

Nem jellemző, hogy beleártom magam bármiféle politikai jellegű dologba is, - most sem fogom - de ma kaptam egy érdekes e-mailt (köszi érte) és úgy gondoltam, hogy a tartalmát megosztom itt a blogon.

Kiderült, hogy a szlovák himnusz zenéje - ami eddig ismeretlen eredetű volt - valójában egy 1908-ban Bartók Béla által gyűjtött népdalgyűjteményben szerepelt. Maga a szlovák himnusz pedig 1919-ben "készült el".

A népdal címe: Azt mondják...
Itt hallgatható meg:

Szövege:

Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.

Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Vagy, ha csókot hint rám tizenkét ökörért, csakugyan nem adnám.

Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett, midõn künn vót a nyájával.

Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem, s elviszen magához.

Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt ígérem, hogy én a rózsámmal holtomig beérem.


Nem kívánok különösebb véleményt nyilvánítani, inkább csak mosolygok az egészen. Hmmm..., mi fog még kiderülni?

Szabadnap, kerékcsere, Mandula Gyuszi...

A hosszadalmasra nyújtott hétfő, kedd, szerda jutalma az lett, hogy megkaptam szabadnapnak a pénteket :-) Gondosan elterveztem, mit is fogok csinálni.
Csütörtök délutáni hazautamat egy kis édes üdvözlés és buszvárás szakította félbe. Rita érkezett haza, mert "bedurrantak" a mandulái és péntek reggel dokihoz ment. Néhány percnyi beszélgeztés és egyéb üdvözlési szokásokat abszolválva :-) aztán haza indultam.
Fő hétvégi tevékenységként kijelöltem magamnak Giorgio kerekeinek téliről, nyárira cserélését. Mivel a nyáriakat mocskosan raktam el (tudom ez nem nagy dicsőség..) mielőtt le lettek volna cserélve pénteken délelőtt gondos mosásnak vetettem őket alá. Már alig vártam, hogy vissza kerüljenek. Ezek azért mégiscsak szebbek, mint a pléh diszkek :-)))
Ez után meglátogattám Ritát. Még mindig vendégeskedett nála Mandula Gyula úr. Úgy is mondhatnám, hogy eléggé elrontotta Rita kedvét. A doki 12 órás antibiotikumot, 8 óránként írta fel neki. Szóval nem vicc a dolog. Filmet néztünk, beszélgettünk.
Másnap reggel 8-ra volt időpontom a kerékcserére. A szervizes fiúk gyorsan megoldották a dolgot és már gurulhattam is haza. Otthon aztán kezelésbe vettem a leszedett kerekeket és megmosva megszárítva raktam el őket télire. Délután nagyszülő látogatást követően ismét útra keltem és meglátogattam Ritát. Sajnos nem nagyon mozdultunk ki sehova, mindössze egy rövid kirándulást tettünk Nyékre, hogy Lórit (Rita öccse) elvigyük edzésre.

Hmmm... Tervbe volt egy pizzazás is, de sajnos kimaradt a programból :-) Sebaj, majd bepótoljuk. Összekötjük valami kellemes kirándulással, vagy mozizással :-)))