Koncerttel egybekötött igazoltatás...

Mint azt a kettővel ez előtti bejegyzésben leírtam, Zorall koncertre mentünk. Rita, Lóri, Koni és én. A mozihoz érve sok autó parkolt az út szélén, de a mozi elől épp akkor készült elmenni egy moziból kifelé jövő család. Gyorsan megfordítottam Gio-t és lecsaptunk a helyre. Mázlink volt :-) Bementünk, de várakoznunk kellett, mert még nem árusították a belépőjegyeket. Valami fura vibráló dolog volt a levegőben. A moziban dolgozók csak szaladgáltak fel-le, mint a mérgezett egerek. Kicsit furcsáltam, de gondoltam így szokott ez lenni máskor is. Kicsivel később megkezdték a jegyek árusítását, majd be is mentünk. Bent már dübörgött a zene. Helyet foglaltunk a moziterem székein és vártuk, mi lesz. Nemsokára el is kezdődtek az előzenekarok fellépései.

Először a 8th Pub szécsényi zenekar mutatta meg mit tud (róluk már írtam a Dalriadás bejegyzésben), majd a Spiritblue hardcore zenekar hörgött és ugrált a színpadon. Sokféle zenét (meg)hallgatok, de ez a fajta "zaj" nagyon nem az én asztalom.

Biztos van, aki szereti ezt a stílust, de az az ember nem én vagyok... A koncert után következett a várva várt Zorall produkciója. Jól szólt az egész. Élveztük is egy darabig...

...hogy miért egy darabig? Kb. a hatodik szám körül egyenruhás rendőrök sáskák módjára ellepték a termet, leállították a zenét és mindenkit kitessékeltek a teremből... Mivel ez egy farsangi jelmezbálos akciónak volt meghirdetve, azt gondoltam, hogy "Jééééé, de sokan öltöztek rendőrnek" :-))) Pillanatok alatt akkora tolongás volt, hogy úgy szorongtunk egymáson, mint heringek a konzervdobozban. "Csodásan" megszervezték a hely kiürítését a rendőrbácsik. Egymás lábát taposva, anyázva, hangoskodva és türelmetlenül vártak az emberek arra, hogy az utcára juthassanak végre.

Tökéletes példája volt annyak, hogy hogyan kell embereket összepréselni...Szerencsére akadtak a tömegben normálisnak mondható emberkék is, akik elröhögcséltek, beszélgettek és ezzel a nyugis hozzáállással megkönnyítették a "hering életet". Mikor végre kijutottam egy kedvesnek mondható rendőr igazoltatott. Míg bediktálta az adataimat az adóvevőjén keresztül a központba és visszaigazolásra várt addig elbeszélgettünk. Köszönöm az élményt a rendőri szerveknek. A határozott, ám de szerintem szervezetlen, átgondolatlan igazoltatósdit. Mert nem hiszem, hogy egy ilyen igazoltatásnak csak az a megoldása, hogy tömegnyomort előidézve a bulizó embereket az utcára kelljen terelni, mint a juhokat...

Ezek után az élmények után már mindenhez volt kedvem, csak ahhoz nem, hogy visszamenjünk koncertre. Pedig olyan jól indult az egész... Köszönjük szépen kedves rendőrbácsik a felejthetetlen estét.