No, nem idézni szeretnék Petőfi Sándortól, hogy ezt a címet adtam a bejegyzésnek, csak ez illett ide. Tegnap valami furcsa állapot, rossz hangulat uralkodott el rajtam egy személyes ügy kapcsán, ami néhány sor írására ösztönzött. Csak három versszak, de ez is az enyém, az én versem:
Embernek lenni...
Nehéz manapság embernek lenni,
Nehézemberek közt tenni-venni.
Hogy a szív fölött az ész lett úr.
Sok embert ez a tény szíven szúr.
Harminc évem alig éltem,
Az embereket már rég nem értem.
Eltűnt az emberség, büszkeségre váltott,
Ez a tény itatta át az egész világot.
Hogy meddig még e világ, nem tudja senki
Én próbálok azért embernek lenni.
Nem óda ez, nem is egy örömének,
Ha más örül, csak örülök örömének!
írta: én
Nehéz manapság embernek lenni,
Nehézemberek közt tenni-venni.
Hogy a szív fölött az ész lett úr.
Sok embert ez a tény szíven szúr.
Harminc évem alig éltem,
Az embereket már rég nem értem.
Eltűnt az emberség, büszkeségre váltott,
Ez a tény itatta át az egész világot.
Hogy meddig még e világ, nem tudja senki
Én próbálok azért embernek lenni.
Nem óda ez, nem is egy örömének,
Ha más örül, csak örülök örömének!
írta: én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése