A következő vers nem mondható és nem sorolható a vidám hangulatú versek közé, ahogy azt a címe is elárulja. Ez most egy hangulat ábrázoló vers. Én írtam...
Csüggetegen...Tegnap a nap elég szomorúan ment le,
És ma sem volt vidámabb a napfelkelte.
Az ágy is csak húzott, birtokolni akart.
Nem is bántam volna, ha még magában tart.
Az ablakon kinézve téli, szürke minden
Sokmindenhez van kedvem, de mosolyogni nincsen.
Az esti szomorú nap elvitte kedvemet.
Keserű cseppekkel mérgezve meg lelkemet.
Mi lehet a gyógyír? Jó lenne azt tudni!
S ha tudnám titkát, tudnék mosolyogni.
Emberek, monjátok: Mit kellene tennem?
Hogy vidámságban fürödjön most kedveszegett lelkem.
Talán zene kellene, ami gyógyít s vígasztal,
Amitől jókedv kerekedne és lenne víg asztal.
Ha bántó lettem volna, most bocsánatot kérek,
Hogy rosszkedvűen ért a tegnapi nap véget.
írta: én