Szombaton a reggeli ébredés és a reggeli elfogyasztása után nem sokkal összeszedtük cuccainkat és útra keltünk. Nem mentünk messzire. Cél az ipolysági Kálvária volt.
Én még nem láttam, nem voltam ott. Kellemes idő volt. Sütött a nap. Néha elbújt a félhők mögé, lengedezett a szél. Megérkeztünk a Biéta parkolójába, ahol leparkoltuk Gio-t és elindultunk felfelé a dombon. Néhány lépés után meg is érkeztünk az elkerített terület kapujába. Becsületesen végig jártuk a stációkat majd felértünk a hegy tetejére. Nagyon szép helyen van és a kilátás is szép. Bár néhány nagyra nőlt fa már eltakar a kilátásból. Fotóztunk, fotózkodtunk, kreatívkodtunk.
...a bal oldali képet Rita kreatívkodta...
Újra csak dícsérnem kell a 8mm-es Samyang-ot. Annyira furán görbít, hogy az valami csodálatos :-) Jó, hogy megvettem.
Ezt nem győzöm elégszer leírni. Miután kifotóztuk magunkat és mivel már éhesek kezdtünk lenni, lefelé indultunk.
...ennek a képnek ötletét is Ritának köszönhetem.
Én csak megvalósítottam az elképzelést...
A Biéta-ban pizzáztunk egyet, majd egy kis lidlizés után haza indultunk. Még soha nem voltam az ipolysági Kálvárián.
Köszönöm az idegenvezetést a látványt és a társaságot. Szerencsére jó idő is volt ehhez a kis hétvégi programhoz. Jól éreztem magam.